Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

288 ELEKES LAJOS a siculicidium menekültjei ott kerestek szállást, már kitaposott ösvényt jártak. Évszázadokkal előttük ugyanúgy menekültek azok a huszita klerikusok, akiknek a tatrosi magyar bibliafordítást köszönhetjük. Bizonyára ennek a többszöri vérfrissítésnek a következménye, hogy Moldva magyarsága máig sem vesztette el egészen népi egyéniségét. Eredetét azonban régebbi időben kell keresnünk, mindenesetre a román foglalás előtt. Ugyanis Moldva nyugati részében, ahol a magyar telepek a legrégibbek voltak, a fontosabb földrajzi nevek szláv mellett jórészt magyar eredetűek, bár egy részük időközben elrománosodott, úgyhogy magyar alapja csak az oklevelekből elemezhető ki. Már pedig a románság térfoglalása legkésőbben a XIV. század derekán megtörtént. Ekkor már aránylag erős és megállapodott magyar népességet kellett itt találniuk, lia a földrajzi neveket átvehették tőle. Az első érintkezések azonban már korábban megtörténtek ; ne feledjük, hogy Bitay a moldvai román nyelv magyar kölcsönszavai közt ómagyar eredetűeket talált.1 Mindezek alapján úgy véljük, hogy a moldvai magyar terjeszkedés nem kezdődhetett később, mint a havaselvi, amely a XIII. században, mint láttuk, már határozott nyomokat hagyott. Világos, hogy az egész folyamatot a magyar fejlődés benső menetébe kell beillesztenünk, s ezt ismerve, a XIII. század derekát megelőző időre kell gondolnunk, amikor a birtokviszonyok még nem jutottak el a belterjesebb kiaknázáshoz s a település intenzíválása az ország szélein gyorsütemű terjeszkedésben nyilvánult. A század végén, a tatárdúlás utáni újjászervezés idején népi terjeszkedés a Kárpátokon túlra alig képzelhető el. Az Anjouk keleti politikájának főleg gazdaságilag termékeny időszakában ismét kedvező lehetőségek nyíltak, ezek azonban inkább kereskedőelemek térfoglalásának kedveztek. Különben is ekkor az első foglalás már végbement. Magunk a kárpátontúli terjeszkedésben Erdély elfoglalásának utolsó fejezetét látjuk, s kezdetét ilyenformán hajlandók volnánk a XII. századra tenni. Ez ellen azt lehetne felhozni, hogy akkor a magyarság még saját földjét sem töltötte ki teljesen, sok helyre idegen telepeseket hívott. Bizonyos, hogy a kutatók egy részét ez az érv tartotta vissza hasonló korai időpontok felvételétől. Azonban az újabb 1 Bitay : Újabb szempontok és adatok a román nyelv magyar elemeinek kutatásához. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára (szerk. Csutak V.), Sepsiszentgyörgy 1929, 619. s köv. 1. —-A magyar helynevekre v. ö. Lükő : A moldvai csángók T. A csángók kapcsolatai az erdélyi mag varsággal (II. kiad. Budapest 1936), 29 -38. 1.