Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

A ROM.ÍN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 289 eredmények alapján sok más tekintetben is revízió alá kellett vennünk a magyarság településére és terjeszkedésére vonatkozó régebbi nézeteket. Igaz ugyan, hogy Erdélyben hatalmas foltok maradtak pusztán, de kétségtelen, hogy a magyarság a legalkalmasabb területeket korán megszállotta s a folyók mentén gyorsan hatolt előre. A déli Kárpátokig már jóval a szász föld megszervezése előtt eljutott, másképen ottani területek nem tartozhattak volna később is a Királyföldön innen fekvő Fehér megyéhez. Sőt úgy látszik, a királyság már a XI. században megszállta a hegyek fontosabb kulcspontjait ; Brassónál már akkor királyi vár állott.1 Mindez nem képzelhető el népi előnyomulás nélkül, amint azt sem hihetjük, hogy a Szamosvölgy magyarságának előnyomulása, amely talán a legkorábban kezdődött, a hegyek előtt ok nélkül megtorpant volna. A vajdaságok magyar szervezésű területei, Loystha, Câm pu lung, a Moldova-völgy stb. egy-egy fontos és korán megszállott erdélyi pont átellenében fekszenek, s azokkal többé-kevésbbé kimutathatóan kapcsolatban álltak. A legtermészetesebb feltevés az, hogy a magyarság, nem sokkal azután, hogy elfoglalta és megerősítette a Kárpátok természetes gyepüvonalát, rajokat bocsátott ki eléje. A gyepük népe másutt is megtette ezt, így a gömöri őrség. Minden valószínűség amellett szól, hogy helyesen keressük a kárpátontúli magyar foglalók első rétegét az Erdély határait biztosító elemek kiszivárgásában. Ezt pedig leginkább a XII. századra tehetjük. Egyes pontokon esetleg később történt, így például a székelyekről azt állították, hogy a mai lakhelyeikre csak a XIII. században kerültek. Nem vitatjuk most e nézet helyességét, azonban leszögezzük, hogy a székelyek az átellenes moldvai medencék megszállásában épúgy megelőzték a románságot, mint északabbra a szamosvölgyi magyarok. — Kétségtelen, hogy a magyar terjeszkedés lendületet merített abból, hogy a XIII. század elején az állam és egyház figyelme a délkeleti részekre fordult. Ekkorról már okleveles adatunk van arról, hogy az országból többen, magyarok és németek költöztek ki a kún püspök területére, azaz Délmoldvába.2 Nem tartjuk valószínűnek, hogy ezeket 1 Ferenczi : Die Bauperiode der Burgkirche der Brasovia-Bugr auf der Zinne bei Kronstadt. Siebenbiirgische Viertel jahrschrift 1935, 83. 1. — Fehér megye törcsi, talmácsi tartozékaira v. ö. Iczkovits : Az erdélyi Fehér megye a középkorban (Budapest 1939), 8. 1. 2 Zimmermann -Werner : Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen Ii (Hermannstadt 1892), 60. 1. Gergely pápa 1234-ben elpanaszolja, hogy „nonnulli de regno Ungariae tam Ungari quam Theutonici . . . morandi causa" kiköltöztek és elszkizmásodtak. A kifejezés, de még inkább a valláscsere ténye arra vall, Századok 1940, VII—VIII 19