Századok – 1940

Szemle - Darvas József: Egy parasztcsalád története. Ism.: Ravasz János 249

SZEMLE 249 szocialista állam szociális alkotásait ismerteti, illő rokonszenvvel. Két statisztikai kimutatása megismerteti olvasóit a német társadalom vázának két alkotórészével. Az egyik a birtokmegoszlást mutatja be ; a művelés alatt álló német terület (kb. 73 millió kat. hold) 76.5%-a esik az 500 hektárnál (870 kat. hold) kisebb birtokokra. A fennmaradó 24'5% tekintélyes része állami erdőség. Érdekes a lakosság megoszlása foglalkozás szerint (1933-ban !) : ősfoglalkozás 21%, ipar 39%, kereskedelem 17%, köz- és magánalkalmazott csak 8%, egyéb (akkor még sok munkanélküli !) 15%. — R. könyvének egészséges magyar szemléletmódja jogosan kelti fel kíváncsiságunkat megígért munkája iránt : a harmadik birodalom kulturális képéről. Ifj. Tóth András. Darvas József : Egy parasztcsalád története. Budapest é. n. Athenaeum. 8° 187 1. — A történettudomány gyakran kifogásolja az ú. n. falukutatók történelmi tárgyú írásműveiben témaválasztásuk egyoldalúságát, hiányos történelmi érzéküket és hézagos tanultságukat. D.-nak, Orosháza szociográfusának könyve bizonyság arra, miként hatolhat a jelen társadalmának rajzolója tudományos elmélyüléssel a múltba, s míg új utakat mutat a céhbelieknek, akar és tud írni a nagyközönség számára is. A könyv tárgya az író anyai őseinek életsorsa a XVIII. század elejétől kezdve. De D. nem őskutatás kedvéért fogott munkájához, családja történetében a magyar parasztság múltja érdekelte. Orosháza egész újabbkori társadalomtörténetére fény vetődik itt, s a szerző mindig megtalálja a telepesközség szélesebb társadalmi összefüggéseit, a parasztság bonyolult összetételét vizsgálva, mindig biztos szemmel látja meg a típusokat. Igen érdekesek pl. a jobbágyközség igazgatására és vezetőire vonatkozó megfigyelései. A legnagyobb érdeme azonban a múltbeli életnek az az egységben látása, plasztikus ábrázolása, amelyért D.-t az e tekintetben legjobbak közé kell sorolni. A kicsiny, de jellemző adatokat is észreveszi forrásaiban s anélkül, hogy jelentőségüket túlozná, régi embert, letűnt gondolatot, vagy ma már érthetetlen társadalmi magatartást elevenít meg velük. Ezt a gondos (de idézés hiányában, sajnos, nehezen nyomon követhető) forrástanulmány teszi lehetővé. Anyakönyvek, községi jegyzőkönyvek, úrbéri szerződések, az urasághoz intézett instanciák, vármegyei adóösszeírás, bériimitáció, cselédrendtartás, a megyéhez érkezett beadványok — ezekből áll a felhasznált források lényeges része ; de nem veti meg D. a családi szájhagyomány anekdotaszerű értesítéseit sem. S ezek csakugyan jelentősek, nem éppen tényközlő értékükért, de mert megmutatják a különböző parasztnemzedékek gondolatvilágát. A könyv második fele a századforduló utáni idők rajza családi és személyes emlékek alapján, félig szociográfia, félig önéletrajz. Megértjük belőle, hogy a szerző személyes élmények alapján ismeri a jelen és a közelmúlt parasztéletét. Ezáltal magyarázatot találunk még elfogult, szubjektív megállapításaira is. Mert fordulnak elő ilyenek is könyvében, ha nem is sűrűn s nem is oly kirívóan, mint némelyik falukutató társánál. Pl. szerinte a magyar „uralkodó osztály" a hibás, amiért a magyar fajta nem vett részt számához mérten a török után lakatlanul maradt területek újratelepítésében (13. 1.). A jobbágyok sokat instanciáztak, pedig tudták, hogy úgysem kapják meg, amit kérnek (16. 1.). A parasztnép nagyon babonás, de csupa rossz szellemek ólálkodnak körülötte, jók sohasem ; s ez nem más, mint „az életükbe rontó számtalan bajjal és bántással szemben való tehetetlenség megszemélyesítése" (38. 1.).