Századok – 1940

Történeti irodalom - Murarik Antal: Az ősiség alapintézményeinek eredete. Ism.: Hadik Béla 222

TÖRTÉNETI IRODALOM 223 jogi és a történeti módszernek mértéktudó vegyítése. De nem hallgatjuk el megjegyzéseinket ott, ahol oly hiányosságokat vélünk felfedezni, amelyeket a jogi módszer túlhajtásának s a történeti módszer elhanyagolásának kell felrónunk. Hogy mily kevéssé érdekelte a szerzőt a jog a maga mozgásá­ban, az ősiségről vallott felfogása is mutatja. Meghatározása szerint az ősiség ,,a vagyonforgalom korlátozására irányuló anyagi jogi intézmények összesége, melyek a magyarságnál a legrégibb időtől 1848-ig fennállottak azokra a tőkejavakra nézve, melyek az akkori világi vezetőosztályok létfenntartását szolgálták" (10.1.). Ezeket az intézményeket statikus rendszerben fel is sorolja (11—12. 1.). Nézetünk szerint az ősiségnek valóban van aránylag mozdulatlan eleme : az a jogelv, melynek alapján a magyarság a fennmaradását az egyszer megszerzett javaknak bizonyos — a családnál tágabb — csoportjai kebelében való megtartása útján igyekezett biztosítani. M. az ősiségét mint jogelvet nem értékeli, az ősiségi elv alapján az idők folyamán kialakuló és átalakuló jogintézményeket pedig dogmatikusan illeszti az ősiség fogalmába. Holott a történeti szemlélet itt annál kevésbbé mellőzhető, mert az ősiség fogalmának bizonyos korokban — mint például az 1848 : XV. t.-c. megalkotásakor, vagy az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok egybeállításakor -— olyan határozott jogi tartalma volt, hogy ezek a jogforrások külön magyarázat nélkül nevén nevezve rendelkeznek az ősiség­ről. A XIX. század magyar jogszemléletében az ősiség olyannyira központi helyet foglalt el, hogy Szladits szerint1 — mint pars pro toto — az egész nemesi ingatlan-jogrendszert kifejezte. Ilyen határozott jogtörténeti fogalomnak, hallgatással való mel­lőzés helyett, meg kellett volna állapítani a jelentőségét a jogtör­ténet szempontjából és egybevetni az elvi alapon megalkotott tudományos meghatározással. M. is céloz valami „köztudatban élő" határozatlan ősiség-fogalomra (9. 1.), tárgyalásra azonban nem méltatja. Könyve rendszerét vázolja fel a szerző, amikor felsorolja azokat a jogintézményeket, melyekben az ősiségi vagyonfor­galmi korlátozás megnyilvánul. Ide tartozik (11—12. 1.) első­sorban a házközösség intézménye ; a további fejlődés során pedig bizonyos tőkejavak elidegenítési tilalma, valamint az elidegenítési tilalom alól kivételt statuáló jogintézmények ; ez utóbbiak azonban csak az ilyen kivételt statuáló részükben. M. elgondolása szerint a házközösségi szervezetben a jogi fogalmak még határozatlanok (ebben nem értünk vele egyet) s nyilván ezért mondja azt, hogy az ősiség kezdeti alakjában a házközösség intézményében jelenik meg. A házközösség szerinte (11. 1.) az elidegenítésnek szinte fizikai lehetetlenségét jelenti. Az elidegenítési tilalmakat az élők közti és a halál esetére elidegenítést tiltó jogintézményekre osztva, az élők közti elide-1 Szladits Károly : A magyar magánjog vázlata (1937). I. k. 11. 1

Next

/
Thumbnails
Contents