Századok – 1940
Történeti irodalom - Murarik Antal: Az ősiség alapintézményeinek eredete. Ism.: Hadik Béla 222
224 TÖRTÉNETI IRODALOM 224 genítés korlátai közt a fiscalitas-t1 és az osztályosok beleegyezésének mint előfeltételnek a megkívánását említi fel, a halál esetére való elidegenítés korlátaiként pedig a végrendelkezés tilalmát s az ehhez kapcsolódó cogens jellegű törvényes öröklést, továbbá az özvegy ellátására vonatkozó jogszabályokat. Az ősiségi vagyonjogi korlátozások alól kivételt létesítő jogintézmények körében a szerzett javakra vonatkozó jogszabályok, a lélekváltság, a végrendelet, a donatio post obitum, a nők öröklési joga és a hitbér azok, amelyek M. szerint az ősiség jogalma alá (11. és 12. 1.) tartoznak, amennyiben az említett vagyon forgalmi korlátozások alól kivételt jelentenek. Nézetünk szerint a szerző a fogalmat és a tárgykört nem különbözteti meg eléggé. Ezenkívül jogdogmatikai alapon is kifogást lehet tenni a felvázolt rendszer ellen. Például a kincstár öröklési jogára vonatkozó jogszabályok nemcsak azt határozzák meg, hogy a kincstárral szemben mikor érvényesül az ősiségi öröklés, hanem azt is, hogy a kincstár mikor örököl ; ez utóbbi részükben pedig kívül esnek az ősiség tárgykörén. Az özvegy ellátására vonatkozó jogszabályokat meg éppen helytelenül sorolja a szerző az ősiségi vagyonjogi korlátozások körébe, hiszen ezek a jogszabályok — bár csak időleges — kivételt biztosítanak az ősiségi elv érvényesülése alól az özvegy javára, tehát M. rendszerében is az ősiségi vagyonforgalmi korlátozás alóli kivételek közt lenne a helyük. Rendszerbeli következetlenség az is, hogy a végrendeletnek az ősiség tárgykörébe tartozó részében való tárgyalása a lélekváltság címének egyik alárendelt szakaszában foglal helyet. Egyébként is túlzott jelentőséget tulajdonít a lélekváltság (donum pro salute animae) intézményének, amidőn (113—114.1.) a hitbért, a maritagiumot, a leány öröklési jogát s ennek keretében a leány -negyed intézményét mint a lélekváltság önállósult alakjait fogja fel. Azzal, hogy „a végrendelet a lélekváltságadománynak egyik megjelenési alakja" (131. 1.), a szerző nyilván csak azt akarja mondani, hogy a végrendelet „tartalma szinte kivétel nélkül lélekváltságadomány a középkorban". Az ősiségi vagyonjogi korlátozások alól kivételt jelentő jogintézményeket a tárgyalás során egyfelől „A lélekváltság" (114—146. 1.), másfelől „Az egyház jogpolitikájának eredményei a nő vagyonjogi állásának javítása terén" (147—192. 1.) cím alatt csoportosítja. Az ősiség-problémának ez a „decentralizálása" általában véve nem kifogásolható, sőt a több szempontú értékelés a kérdések többoldalú megvilágítását segíti elő. A dolgok felosztásáról írott szakasz — azzal a kitetsző céllal, hogy a történetileg kialakult ősiség-fogalom mellőzését 1 Ezen a ius regiumot, illetőleg a kincstárra háramlás (caducitas és devolutio) szabályait érti. A fiscalitas szó értelme egyébként ingadozó : a XIX. század elején már csupán „uratlan v. ura veszett jószágot" ért rajta Márton József szótárának műszó-glossariuma .(Lexicon trilingve, 1818, II. k. 1809. 1.).
