Századok – 1940

Történeti irodalom - Schünemann; Konrad: Vorstufen des deutschen Städtewesens. Ism.: Kring Miklós 219

TÖRTÉNETI IRODALOM 219 D. könyve összefoglalás, a szerző saját részlettanulmányainak eredményeit a szakirodalom újabb megállapításaival kiegészítve összegezi egységes keretben. Célja, hogy a magyarság e sorsdöntő kérdéseit a tudomány igazságkereső vonaláról el nem távozva, az olvasóközönség széles rétegei számára megvilágítsa és megközelíthetővé tegye. A megfelelő formát még az elvontabb, nehezebben magyarázható mondanivaló számára is sikerült megtalálnia, s könyve néha egészen regényszerűen viszi az olvasót. Az egész munka figyeleinreméltóan mutatja, hogy a tudomány nem zárkózhat el, hanem keresnie kell az áthidalást, a kapcsolatot az olvasóközönség felé, különösen, ha olyan kérdések tisztázásáról van szó, amelyeknek időszerűségét nem csökkentette az időbeli távolság. Sinkovics István. Schünemann, Konrad : Vorstufen des deutschen Städtewesens. Vergangenheit und Gegenwart 27. évf. 1937, 383—403. 1. Seh. dolgozata az erfurti Historikertagon előadás formájában hangzott el, majd a kiváló német történetpedagógiai folyóiratban jelent meg. Olyan körülmények ezek, amelyek a dolgozat kis terjedelmét messze meghaladó jelentőséget biztosítanak Sch. fejtegetéseinek. Ma Németország valamennyi középiskolai tanára olvassa, holnap jónéhányszázezer német diák ismeri, holnapután pedig közvéleménnyé válik, amellyel már hiába próbál harcbaszállni a magyar történettudomány. Sch. a lengyel és a magyar történetírásnak azokra a megállapításaira válaszol, melyek a két nemzet városi életének eredetét a németségen kívül keresték. Ezt a polémiát azután a mai német világnézet kérdésfeltevésébe állítja be : pozitív vagy negatív értékű volt-e a német nép szempontjából a városiasodás ? Néhány igen szemléletes adattal bizonyítja, hogy a városi élet már a középkorban a népesség megfogyatkozásával volt egyértelmű. (Nem annyira a születések csökkenése, mint inkább a nagyobb tömegben való együttélésnek az egészségre káros kihatásai miatt.) Ebből következik, hogy azok a népek, melyek a városiasodásban elmaradtak, jobban szaporodtak, és amit kultúrában vesztettek, vérben kapták vissza. Mivel pedig — Sch. szerint — a lengyel és a magyar városi élet alapjait a németek rakták le, ezeknek a népeknek a németség sok vért takarított meg. A vérben gondolkozók mindjárt ki is mondanák a szentenciát a német városi élet felett, hogy annak népük szempontjából negatív jelentősége volt s a magyar- és a lengyelországi német városi élet megteremtése csak idegen népeknek vált javára. Sch. azonban megvigasztalja őket : a keleten évszázadokon át elpazarolt német vér nem veszett egészen kárba. Hiszen, ha nem is volt annyi német ember a lengyel és a magyar városokban, hogy az ázsiai vér beözönlésének vérbástyákként állhattak volna ellen, a Németország felé áramló idegen vérben rejlő veszedelmeknek mindenesetre elvették az élét. Mi azonban nem látjuk kellőképen bebizonyítva azt, hogy a németeknek már kezdettől fogva olyan nagy, szinte kizárólagos