Századok – 1940

Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211

196 BÓNIS GYÖRGY Mikor Adams a jog felségének gondolatát a Magna Cartában találja meg s a további alkotmányos küzdelmekben ennek fokozatos megvalósítását követi, voltaképen Stubbs tanításához csatlakozik, amely szerint az egész fejlődés a Nagy Kartának a kommentárja. Ezért számíthatjuk őt még a régi iskolához. Mégis meg kell látnunk nagy érdemeit, hiszen a régi mesterek tanítását ő fogalmazta át a modern követelmények szerint, s a leíráson túlmenően értelmezést is adott. Ha Máitlandtől ihletést és indítást, Adamstól kiindulási pontot kaptak az angol alkotmánytörténetírás újabb irányai. > * Nagy merészség kívülálló részéről, ha a korabeli külföldi kutatás irányairól szól. Csak fogyatékosan ismerhetjük meg egy ország szellemi életét, ha nincs személyes kapcsolatunk azokkal az emberekkel, akiknek működése létet ad a tudománynak és művészetnek. Az új törekvések a bennszülött szeme előtt bontakoznak ki, s mikor ezeknek képviselőit iskolákba, irányokba foglalja össze, az elvek és módszerek közösségén kívüi személyes körülményekre is figyelemmel van. Kor és hely ismérvein kívül alig lehetne például közös vonást találni az „oxfordi iskola" különböző érdeklődésű és felkészültségű tagjai : Stubbs, Freeman és Green közt. De az emberek ismerete a külföldinek csak legritkább esetben áll módjában ; innen van a külföldet járt kutatók nagy tekintélye, pedig a külföld nagyjaival való személyes ismeretségük nem mindig teszi őket mesterük szellemi javainak örököseivé. Ehhez az általános nehézséghez járul még, hogy az angolok sohasem domborították ki a történeti iskolák közötti különbséget. „Nem volt bennük sohasem bizalmunk s remélem, még sokáig módunkban lesz bizalmatlanoknak lenni" — írja az angol alkotmánytörténet egy újabb ismertetője.1 Az ideológiák iránti érzéketlenség sokszor bosszantja az európait, folytatja, az angolok viszont éppen ezt élvezik és ettől fejlődnek. Valóban, az angol történetírásban az individualizmus az uralkodó csillagzat. Külföldi és kortárs könnyen súlyos botlásokat követhet el, ha az írói egyéniségeket skatulyázni próbálja. Ezért áttekintésünk nem is kísérli meg ezt az áldatlan munkát, inkább általános képet akar adni. Minden történetírót valamilyen törekvés vezet munkájában. Célja, módszere többnyire már kezdetben tisztán áll előtte s azt esetleg be is vallja a műben. Ezeket a bevallott és eltitkolt törekvéseket vesszük most alapul, hogy az angol alkotmánytörténet újabb irányairól legalább nagy vonalakban áttekintést adhassunk. Szempontunk az osztályozásban az lesz, mennyire közelítik az egyes írók az alkotmányfejlődés feldolgozását az általános történelemhez, a jogtörténethez vagy a közigazgatás történetéhez. Eszerint fogunk köztörténeti, jogtörténeti és 1 Powicke i. m. 133. 1.