Századok – 1940

Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211

ANGOL ALKOTMÁNYTÖRTÉNETÍRÁS 197 igazgatástörténeti irányt megkülönböztetni. De megjegyezzük, hogy ebben az osztályozásban az angol irodalomtól semmiféle támogatást nem kaptunk, s lehet, hogy az egyes szerzőknél besorolásuk nagy meglepetést okozna. Mégis, ha másról nem, őseikről felismerhetjük az új alkotmánytörténeti irányokat, mert a legtöbb angol törekvéshez hasonlóan, ezeknek is megvan a kapcsolatuk a múlttal. A köztörténeti irány tekinthet vissza a legnagyobb múltra. Nemcsak azért, mert a politikai történet mindig megelőzte az intézménytörténetet, hanem azért is, mert az alkotmány fejlődésére világot vető források elsősorban történetiek. Érdekes és mélyen jellemző, hogy az angol történeti forráskiadás és az alkotmánytörténetírás múltja között milyen szoros kapcsolatok állottak fenn kezdettől fogva. 1800-ban állították fel a Record Commissiont azzal a feladattal, hogy a nemzet levéltáraiban lappangó nagyértékű forrásokat rendezze, megőrizze és közkinccsé tegye. Negyedszázadon át nem volt tagjai közt történész, s így kiadványai az óriási költség ellenére sem hoztak számottevő eredményt. A helyzet csak 1836 óta, Harris Nicolas fellépése folytán javult, Francis Palgrave csatlakozása pedig értékes publikációk egész sorát eredményezte. Érdekes, hogy ugyanez az író alkotta meg az angolszász alkotmány egyik legkorábbi feldolgozását ; nem titkolta azt a meggyőződését sem, hogy a jogtörténet a legjobb kulcsa a politikai történelemnek. A parlamenti meghívók kiadásával pedig közvetlenül az alkotmánytörténetnek tett szolgálatot.1 Az anyaggyűjtés történeti hagyománya egyenes folytatását Kemble működésében találta meg. Angolszász okmánytára (Codex diplomaticus aevi saxonici) hatalmas anyagot tárt fel a kutatás számára, de módszerei ellen azóta számos indokolt kifogást emeltek. Önként kínálkozik az összehasonlítás a mi Fejér Györgyünkkel, akit minden későbbi kiadó szigorúan megbírált, de pótolni egyik sem tudott. Ilyen szellemben mondta Kembleről Maitland, hogy ha nem élt volna, nem volna kit korrigálni, s Stubbs egyenesen őt nevezte mintaképének. Eredményei egyébként éppúgy a végletekbe esnek, mint Palgrave-éi ; ez mindenben a rómaiak nyomát látta, Kemble csak a teuton szellem megnyilatkozásait kereste.2 Stubbs már szigorú tudományos színvonalra emelte az anyagkiadást. Ez a működése a Rolls Series szerkesztésével volt kapcsolatos. 1857-ben az akkori Master of the Rolls (a kancellár helyettese) engedélyt kapott az angol történelem középkori forrásainak kritikai kiadására. így jelentek meg az angol 1 A Record Commissionra ld. Gooch i. m. 285. 1. — F. C. Palgrave : The rise and progress of the English commonwealth (1832) ; Parliamentary writs and writs of military summons I—II. (London 1827—1834). Róla ld. Gooch i. m. 286—89. 1. 2 A vélemények : Pollock—Maitland i. m. bevezetésében, és Gooch i. m. 343. 1. Egyébként uo. 289. 1.