Századok – 1940

Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211

ANGOL ALKOTMÁNYTÖRTÉNETÍRÁS 195 Adams elméletét egy összefoglaló munkában és több monográfiában fejtette ki.1 Az angol alkotmánytörténet nagy problémáját abban látja : hogyan alakult át fokozatosan a XI. század abszolút kormányzata a mai demokratikus rendszerré, hogyan lépett a királyi feltétlen akarat helyébe a nemzet akarata ügyeinek irányításában ; másszóval, hol ágazott el Anglia fejlődése a középkori királyságok útjától. Hiszen a XIII. század végéig nincs különbség az angol országgyűlés és más országok hasonló gyűlései között. De azután hasonló intézményekben más eszmék testesülnek meg. A nagy fordulópont Adams szerint' 1215, a Magna Carta. Ekkor nyilatkozik meg először a királlyal szemben a XIII—XIV. sz. irányító és alakító eszméje, hogy vannak olyan általánosan sejtett, néha szövegszerűit is kifejezett jogok, amelyeket a király köteles tiszteletben tartani, s ha nem akarná, a nemzet mindenkori működő szervei erőszakkal is erre szoríthatják. Király és nemzet konfliktusai mindig e körül folynak le. Ez az elv nemcsak Angliában jelenik meg : minden hűbéri állam alkotmányának része s egyes esetekben, mint Aragóniában és Magyarországon, tudatos intézményes kifejezést is nyer. De csak Anglia tette állandóvá és gyümölcsözővé a modern kormányzatban, írja tovább Adams.2 Ez az elv mai alakjában az angol alkotmány sarkalatos elve : a rule of law, a jog uralmának gondolata. Érdekes megfigyelni, hogy a nagy fordulatot, tehát az angol alkotmányfejlődés sajátos jellegének kialakulását egy eszme hatásának tulajdonítja a szerző. De rögtön felmerül az ellenvetés : nem merész konstrukció-e egy elvből magyarázni több évszázad fejlődését? Adams általában óvást emel az ellen, hogy történeti úton kialakult eszméket az elmúlt korokba vetítsenek vissza. A miniszteri felelősség kérdésében például élénken tiltakozik az ellen, hogy forradalmi alkotmányok kísérletezését előképnek tekintsék. A Provisions of Oxford (1258) a király tisztviselőit felelőssé tette a nagy tanácsnak, de ezt miniszteri felelősségnek tekinteni legfeljebb szónoki figura, nem tudományos nyelvhasználat.3 Nem vádolhatjuk tehát az írót történetietlen magatartással, legfeljebb annyit jegyezhetünk meg, hogy egy gondolatnak az intézmények ilyen széles körére és ilyen időtávlatokra való kiterjesztése megfosztja azt konkrét tartalmától. Mihelyt a király feletti jog eszméjét valamelyik kor eseményeire részleteiben akarjuk alkalmazni, le kell szállnunk átfogó nézőpontunkról, hogy a történeti hűség ellen ne vétsünk. 1 G. B. Adams : Constitutional history of England (New ed. London 1935) ; The origin of the English constitution (2. ed. New Haven 1931 ; első kiad. 1912) ; Council and courts in Anglo-Norman England (Yale Hist. Publ. Studies, 5. New Haven 1926). 2 Constitutional history, 1—3, 186. 1. ; Origin, 149—150, 155— 157. 1. és 157. 1. 9. jz. V. ö. G. Lapsley bírálatát, EHR 42. 1927, 272. s köv. 1. 3 Constitutional history, 209, 266. 1. ; Origin, 300. 1. 26. jz. 13*