Századok – 1940

Értekezések - MACARTNEY; CARLILE Aylmer: „Pascua Romanorum” 1–11

„FASCUA ROMANORl'll" Mindkét toi'zitás nyomai, másokkal is vegyítve, megtalálhatcik Presbyter Diocleas I. könyvének 2. fejezetében, mely az Orosz Krónikának természetesen nem egyenes leszármazottja, hanem inkább valamilyen oldalági rokona. „Regnante in urbe Constant inopolitana Imperatore Anastasio. . . exiit quoque gens a septentrionali plaga, quae Gothi norninabantur." Három fivér közül Brus lett atyja utóda, míg Totila és Ostroilus ,,ut sibi magnum nomen faeerent, consilio et voluntate primogeniti fratris . . . exierunt de terra sua, et venientes debellaverunt Pannoniam Provinciám et bellando obtinuerunt earn : post haec, cum valida multitudine pervenerunt in Tempiana. Tunc Rex Dalmatinorum qui in civitate magna et admirabili Salona inanebat, misit nuntios et litteràs ad Regem Istriae Provinciáé, ut congregaret exeroitum. quatenus insimul exirent eis obviam, et defederent se." Együtt az ellenség ellen vonultak és nyolc napig harcoltak vele. A nyolcadik napon „döntő ütközetet" vívtak „ab hóra diei tertia, usque ad vesperam, •et. . . quia forte aliquod magnum peccatum latebat in Christianis, victoriam Gothi crudeles habuerunt. . . et iuterfectus est Rex Istriae . . . E vasit autem R>x Dalmatinorum cum valde paucis militibus, et aufugit in civitatem suatn Salonam." Azután Tot ila „per Istriam et Aquileiam" Itáliába vonult, Ostroilus pedig Dalmáciát szállta meg. (Schwandtner: Scriptores, fol. III. 476—477. 1.) Ez a szöveg már erősen eltávolodott az eredetitől, de a vezérmotívum — az északi barbárok támadása a dalmátok ellen — mindkettőben azonos ; véleményem szerint a közös eredet kétségtelen. Az oláhok vagy pásztorok eltűntek ugyan ebből a változatból, de még látni fogjuk, hogyan tűnnek fel más, közehői rokon szövegekben. A Presbyter elbeszélése, úgy látszik, a torzítás két fokán ment keresztül. Hőse, a gót Totila, itt minden bizonnyal Attila helyét foglalja el. Erre mutat először is, hogy Aquileia ostroma inkább illik Attilához, mint Totilához. Azután egyes mondatok, mint ,,ut sibi magnum nomen faeerent, consilio et voluntate primogeniti fratris", nagyon emlékeztetnek a magyar hagyománynak Anonymusnál újra felbukkanó fordulataira. Látni fogjuk továbbá, hogy a Magyar-Lengyel Krónikában Attilára alkalmazva csaknem azonos elbeszélés olvasható, mely nyilvánvalóan magyar hagyományt tartalmaz. Megjegyzem egyébként, hogy Presbyter Diocleas egy későbbi fejezetben Attilát ,,rex ungarinorum"-nak nevezi. Szláv mondánk egy másik leszármazottja Spalatói Tamás krónikájának 7. fejezetében található. Ez a szöveg sok tekintetben hasonlít a Presbyteréhez ; ennek is Totila a hőse. de más vonatkozásban világosabban elárulja a magyar mondával való vegyítést.