Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

DÁKOK ES RÓMAIAK ERDÉLYBEN" 171 de hellyel-közzel még kimutatható pénzforgalom bizonyítja. De a feliratok megszűnése nem lehet véletlen, még akkor sem, ha 1—2 még előkerül az idők folyamán. Ez a sötétségbe borulás kétségtelenül a barbárok okozta anarchia bélyege. A viszonyokat mindenek előtt az boríthatta fel, hogy a csapatok zömét elvitték. Már azok közt a vexillatio-к között, amelyeket Philippus óta vontak Észak-Itáliában össze, ott vannak a két erdélyi légió különítményei ; de később magukat a légiókat is elvitték Erdélyből. Valamelyik közvetlenül 261 után következő évben Dácia déli kapujában, Mehádiánál találjuk а XIII. gemina légió parancsnokát — biztosan ezredével együtt, mely 260-ban részt vett egymás után Ingenuus és Regalianus lázadásaiban,1 de újra visszapártolt megverésük után Gallienushoz. Majd kisvártatva — még mindig Gallienus egyeduralma alatt — Dél-Pannoniában találjuk mindkét dáciai légiót közös parancsnok vezetése alatt, mégpedig Poetovióban, ahol az Itáliába vezető fő útvonalat őrizték : maradandó, sőt fényűző építkezéseik igazolják, hogy itt-tartózkodásuk állandóbb jellegű volt. Arra, hogy Dáciát végleg odadobják a barbárság martalékául, még mindig nem gondolt senki. Még 270-ben is olyan pénzsorozatot bocsát ki a milanói állami pénzverde, mely hirdeti, hogy az impérium Romanum-ot az akkori zűrzavarból a genius Illyrici fogja kivezetni, amely állammentő szellemnek Pannónia mellett a 'boldog Dácia' a letéteményese. De a Dacia felix képtípusa — Aurelianus uralma «lején vagyunk — hirtelenül kimarad ebből az éremsorozatból. Ennek nagy oka volt : sorsdöntő változás állott be ekkor. Az új császár először a vandálokat veri ki Pannoniából, majd mindjárt utána a juthungokat Eszak-Itáliából és máris készülnie kell a palmyrai királyné, Zenobia ellen, aki II. Claudius halálakor elérkezettnek látta az időt arra, hogy Rómától elszakadva önálló birodalmat alkosson a Keleten ; csapatai máris megszállták Kis-Ázsiát és elfoglalták Egyiptomot.2 De Aurelianus nem távozhatott addig Keletre, amíg a dunai tartományokat meg nem tisztította a területükön dúló barbároktól. 271 tavaszán először Moesiából és Thráciából söpörte ki a portyázó rajokat, majd átkelt a Dunán és több nagy csatában annyira tönkreverte a gótokat, hogy „hosszú időn át mukkanni sem mertek" ; vezérük Cannabaudes is elesett. Dácia megint római kézben volt. És a nagy hadvezér mégis kénytelen volt lemondani róla a viszonyok kényszerítő nyomása alatt : desperans earn posse retineri. 1 V. ö. A. Alföldi, Numismatic Chronicle 1929, 218. s köv. 1. 2 A. Alföldi, „Berytus" 5. 1938, 47. s köv. 1.