Századok – 1940

Értekezések - MACARTNEY; CARLILE Aylmer: „Pascua Romanorum” 1–11

4 MACARTNEY С. A. a húnoki a. így a különféle népi hagyományok között már korán rendkívül bonyolult, kölcsönös kapcsolat jöhetett létre. Amikor tehát azt mondjuk, hogy a magyarok a hűn hagyományt tudós forrásokból merítették, ne értsük félre a „tudós" szót. E forrásokat kutatva, vigyáznunk kell, hogy a régi magyar krónikásokat valamilyen, a maihoz hasonló kutatási lehetőségek közé ne képzeljük. Legtöbb modern magyar történész szinte hallgatólag felteszi, hogy a magyar Húnkrónika és társai Joidanes szövegét használták fel. Igaz ugyan,hogy a középkorban Jordanes illetőleg Priscus volta végső forrása a hunokra vonatkozó minden értesülésnek — mint ahogy az még ma is —, de semmiféle bizonyíték sincs arra, hogy Thuróczy előtt bármely magyar krónikás olvasta volna magának Jordanesnek a szövegét. Nekik csak a koruk -beli krónikák állottak rendelkezésükre, s ezekben már igen nagy volt az említett zűrzavar. Abban a hitben, hogy bún, tehát — szerintük — magyar történetről van szó, könnyen átvehettek belőlük olyan adatokat, melyeket forrásuk tévesen tulajdonított a húnoknak, hiszen eredetileg a szkítákra, gótokra vagy avarokra vonatkoztak. S ami még nagyobb baj, ezeket az adatokat esetleg, mint Widukindnál, magyar eredetű hagyománnyal bővítve kaphatták. így az átvett anyag, különösen ha terjedelmes volt, könnyen okozhatott reménytelen fogalomzavart s kelthette bennük azt a hitet, hogy nem képzelt elődeik, hanem saját népük történetéről van szó, vagy megfordítva. A magyar hagyományban vannak olyan sajátosságok és torzítások, amelyek az eredeti forrásokból : Priscusból és Jordanesből hiányzanak, s csak bizonyos más íróknál találhatók meg. A magyar krónikások tehát szükségkép ez utóbbiak munkáiból merítették értesüléseiket, illetőleg ezeknek s a magyaroknak közös forrásuk volt. Két ilyen jellemző sajátosságot emelhetünk ki. Az első : Attila látogatása Ó-Buda romjainál ; ez Anonymusnál és a Hűn Krónikában más-más alakban szerepel. A másik, fontosabb : egy rejtélyes mondat, amely kifejezetten vagy a sorok között sok magyar és külföldi szövegben előfordul, s arról szól, hogy Pannónia a honfoglaláskor mint „pascua Romanorum" (más változatban : mint ,,Blachi, pastores Romanorum"lakta terület) volt ismeretes. Ez a két elem a X. századtól fogva számos szövegben jelenik meg, különböző alakban, de mindig felismerhetően. E forrásokban kétségtelenül rokon hagyomány nyilatkozik meg, ha a szövegek nincsenek is olyan szoros rokonságban egymással, hogy egyiket a másikból