Századok – 1940

Értekezések - MACARTNEY; CARLILE Aylmer: „Pascua Romanorum” 1–11

„PASCUA ROMANORT" M" 5 lehetne származtatni. Megjegyzem egyébként, hogy nézetem szerint vitatható, vájjon helyes-e minden magyar hagyományt s velük együtt a szomszédoknál megőrzött rokon hagyományokat úgy felfogni, mintha valamennyien egyetlenegy Szent László-kori Gesta Hungarorum közvetítésével jutottak volna az utódokra. Első szövegünk Konstantinos Porphyrogenetos ,,De administrando imperio" c. munkájának 29. és 30. fejezetében található. A híres munka egyes fejezetei tudvalevőleg nagyrészt különböző kezektől származnak ; a bennünket érdeklő rész, Salona elfoglalása az avarok által, két változatban is megtalálható benne. A kettő közül nyilvánvalóan nagyobb történeti hűséget tulajdoníthatunk a 30. fejezetben olvasható elbeszélésnek. Elmondja, hogy Dalmácia fővárosa, Salona, a Diocletianus palotájáról híres Spalato mellett épült ; a hozzá tartozó terület észak felé a Dunáig terjedt, ezen túl az avarok laktak. A dalmátok évente felkeresték a Dunát, s annak túlsó partján „nyájakat és embereket" láttak (та те KTR|VR| Kai TOÙÇ àvôpdmouç). Egyszer a kísértésnek engedve átkeltek a folyón, s mivel a túlsó parton csak az avarok asszonyait és gyermekeit találták — a férfiak éppen hadba vonultak —, megtámadták őket és gazdag zsákmánnyal tértek haza. Az avar férfiak viszont hazatértük után csellel elfoglalták Spalatót. A másik szöveg, a 29. fejezetben, ugyanezt beszéli el, de erősen eltérő módon. Nyilván népszerű változat, telve téves adatokkal, de nekünk rendkívül becses, mert első alakjait mutatja a számunkra oly jelentős torzításoknak. Megtudjuk belőle, hogy Diocletianus nagyon szerette Dalmáciát, s ezért római katonákat telepített ide családostul ; az új lakosokat származási helyükről ,,rómaiak"-nak (görögül 'Pujuâvoi) nevezték, s ez a név mind a mai napig megmaradt. Diocletianus építtette Spalatót is, és csodálatos szépségű palotákkal ékesítette ; még ma is élnek itt régi dicsőségének maradványai. A rómaiak országa a Dunáig terjedt, ezen túl avaroknak nevezett békés szláv törzseket lehetett találni. Mivel ezek a népek fegyvertelenek és tehetetlenek voltak, a rómaiak megtámadták és rabszolgaságba hajtották őket. Később azonban az avarok, felhasználva egy nagy ünnepet, midőn a rómaiak őrizetlenül hagyták fővárosukat, megtámadták és elpusztították Salonát. Ismétlem, itt az első alakját látjuk a történet fokozatos torzításának és a magyar hagyományba való felvételének. Ettől fogva azután különféle változatokat ismerünk. Mindanynyi torzít bizonyos módon, de kapcsolatban áll az eredeti