Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

DÁKOK ES RÓMAIAK ERDÉLYBEN" 167 vicus-nak (mint más bekebelezett bennszülött falvakat a szomszédságban), hanem mindig civitas Eraviscorum-nak.1 Ugyancsak nem nyújt ily bennszülött törzsi kerületek létezésére semmi alapot sem az a tény, hogy Daciában oly kevés a város (ezt Patsch, 180. 1. ellenében jegyezzük meg). És ha helyesnek is bizonyulna Domaszewski konjekturális kiegészítése a CIL. III. 827 = 7633. feliratra nézve,2 mely szerint az itt említett beneficiarius consularis ágens sub signis Samum cum regione Ans [...], akkor sem láthatnánk ebben a legcsekélyebb utalást sem arra, hogy itt dák nemzetiségű miliciáról volna szó, mint írni szokták. De térjünk vissza egy kissé az Anarti (illetőleg Anartes) esetére, amelyben valóban a megmaradt régi dáciai lakosság maradványairól nyerünk felvilágosítást. Ne feledjük, hogy ezek az Anarti nem voltak dákok, hanem kelták :3 bizonyára ennek is köszönhették, hogy nem bántak el velük is. 4. H-. Grégoire, a bizantológia egyik legkiválóbb képviselője, a dák folytonosság melletti bizonyítékot vélt felfedezni Lactantius-nak De mortibus persecutorum c. művében, amit mások is átvettek tőle.4 És pedig a következő helyen (c. 23, 5) : Quae veteres adversus victos iure belli fecerant, et ille (t. i. Galerius császár) adversus Romanos Románisque subiectos facere ausus est, quia parentes eius censui subiugati fuerant, quem Traianus Daciis (Dacis Bal.) assidue rebellantibus poenae gratia victor imposuit. A census itt persze nem „Volkszählung", mint Patsch (177. 1.) gondolja, hanem adózás (v. ö. Hoppe, Thes. linguae Lat. III. 812.), közelebbről — kétségtelenül — a későrómai adórendszer, a capitatio.5 Ugyanis az egész 23. caputban azt hánytorgatja fel az író, hogy az adózásnak ezen új formája hogyan teszi tönkre a római világot.6

Eközben attól sem riad vissza Lactantius, hogy a későrómai rhetorok szokott eljárása szerint mindenféle hazug beállítással feketítse be gyűlölt ellenségét, Galeriust.7

E fogások között szerepel az is, hogy 1 V. ö. Arch. Értesítő 1939, 108. s köv. 1. 2 V. ö. Alföldi A.: Pannónia rómaiságának kialakulása, 60. 1. 2. jz. 3 W. Tomaschek, Realenc. d. class. Altertumswiss. I. 2063. h. — C. Patsch i. m. 141. 1. 4. jz. — Budapest tört. I. (alulírott megj.). 4 H. Grégoire, Byzantion 8. 1933, 54. s köv. 1.; G. I. Bratianu : Les origines du peuple roumain (1939), 24. s köv. 1. 6 V. ö. Cod. lust. 11, 52, 1 prooem.: sublato . . . humanae capitationis censu. Hilar., contra Const. 10 : eensüm capitum. 6 V. ö. J. Marquardt : Rom. Staatsverwaltung II2. (1884), 224. 1., 2. jz. . V. ö. M. Geizer : Vom Wegen und Wandel der Kirche (1935), 36. s köv. 1.