Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

152 ALFÖLDI ANDRÁS röpirata több helyén nyers és hamisítatlan barbárnak festi a keresztényüldöző uralkodót. Hogy mily messzire megy eközben az igazság elcsavarásában, legjobban egy másik részlet (27, 7—9) szemléltetheti, ahol azt írja le, hogy miként dúlja fel Galorius serege egy belháború alkalmával Itáliát : Vastata est igitur ea pars Italiae, quam pestijerum illud agmen incessit, expilata omnia, mulieres corruptae, virgines violatae, extorti parentes et mariti, ut filias, ut coniuges, ut opes suas proderent. Abactae tamquam de barbaris praedae pecorum ac iumentorum. Hoc modo se ad sedes suas recepit, cum Romanus quondam imperátor, nunc populator Italiae, hostiliter universa vexasset. Olim quidem ille ut nomen imperatoris acceperat, hostem se Romani nominis erat professus, cuius titulum immutari volebat, ut non Romanum impérium, sed Daciscum cognominaretur. Senki sem fogja a rhetor esztelen vádját elhinni, hogy Galerius a római nevet gyűlölte s dákra akarta birodalmát változtatni ! Hasonló lódítás a 23. caput -ban a capitatio anachronisztikus visszavetítése Traianus korába, valamint az, hogy a tiszta barbárnak beállított imperátor szülei barbár, dák zsellérek voltak, akiknek szenvedésein állt bosszút kései utóduk. Mi lehet vájjon a történeti alapja Galerius e meghurcoltatásának ? Annyi, amennyit — itt is kellő színezéssel — föntebb (9, 2) beszél el : Inerat huic bestiae naturalis barbaries et feritas a Romano sanguine aliéna: non mirum, cum mater eius Transdanuviana infestantibus Car pis in Daciam novam transiecto amne confugerat —-, szóval, hogy szülei a régi Dácia lakói voltak s anyja onnan menekült el a barbárok elől. Nem Galerius volt az első, akit a barbár születés hamis vádjával illetett az ellenséges érzületű irodalom : Maximinust így ostorozza már Herodianos, akinek thráciai félbarbárjából már gót-alán keveréket költött a História Augusta kompilátora. Ha e színpadias ízű rhetor-szavalás koholmányait szószerint véve „un nationalisme dace" gyanánt értékesíti р. o. G. I. Bratianu1 a fenti helyeket, mi ebben nem követhetjük. 5. A Pseudo-Hyginus-féle táborleírásban is előfordulnak a Palmyreni, Getae, Brittones és Cantabri társaságában a Baci. Dessau fogalmazása szerint2 ezek a nationes „gewisse in römischen Dienst genommene Truppen wilder 1 G. I. Bratianu : Les origines du peuple roumain : les données archéologiques (Bucarest 1939), 25. 1. » H. Dessau, Klio 20. 1926, 227. s köv. 1. У. ö. Mommsen : Ges. Schriften VI. 107. s köv. 1. E. Stein: Die kaiserlichen Beamten und Truppenkörper im röm. Deutschland (1932), 235. s köv. 1.