Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

150 ALFÖLDI ANDRÁS 17. Peregrinus, Q. Asini ser(vus), natione Dacus, sutor caliqarius. — RLiÖ. 16. 1926, 44. 1. 18. Sassa, nat(ione) Daca. — CIL. III. 1435515

. 19. Scorylo, Ressati libertus, domo Dacus. — CIL. III. 13379 (javítva). 20. Soio, Muscelli f., Bessus (pedes cohort. I. Montanorum). — CIL. XVI. 26. 21. Aurel(ia) Italia (?) Thraca. — Családjában a Heraclius és Heraclitus nevek is Thrácia felé utalnak ; a III. század elejéről. — Arch. Ért. 1906, 239. 1. 22. Ul[p. Mucjatralis, domo Becsüs, eq. al. I. contar(iorum). — CIL. III. 4378. 23. Ulp. Prosostus, eq. alfajé III. Tfhjrecum. — Année epigr. 1937, n. 78. 24. L. Val. Seutes, d(omo) Bessus. — Annce epigr. 1933, n. 110. 25. Mucapor. Nagytétényi feliraton, Paulovics I., Emlékkönyv Mahler E 80. születésnapjára (1937), 224. s köv. 1. 26. Aur. Lipor, vet. alae [I. Thracum vet.] — CIL. III. 3393. 27. Aur. Eptala. — CIL. III. 3397. 28. Aur. Bitus, decurio equ. sing. — CIL. 10360. 29. Aur. Droles, mil. leg. II. Ad. — CIL. III. 10469. E névanyag megítéléséhez lényeges azt is megemlíteni, hogy a feliratok majd mind abból az időszakból valók, amelyben Erdély római volt, tehát nyersen Kr. u. 100 és 250 közt élt emberekről van itt is szó. Néhány fogoly dák mellett itt is legtöbb a déli thrák katona. Tegyük fel itt is egy pillanatra, hogy a felsorolt nevek nem déli thrákok nevei volnának, hanem igazi erdélyi dákok. Mit szólna a tudományosság, ha mi ezekből pannóniai dák kontinuitásra következtetnénk ? Pedig : épp annyi joggal tehetnénk meg a rideg számadatok alapján, mint ezt Erdélyben szokták tenni ! 3. Patsch A. v. Domaszewskinek a CIL. III. 8060. felirathoz fűzött megjegyzése alapján (140. és 179. 1.) azt állítja, hogy „im Norden Siebenbürgens hat sich . . . das alte Volkstum in seiner Stammesverfassung mit einem Vicus als Hauptort des Territoriums allem Anschein nach bis zum Ende der römischen Herrschaft erhalten." Azonban a R[esc?]ulo vico AnfartorumJ kifejezésben a viens Anartorum értelme egészen más. Bizonyíthatja ezt az egyik verespataki viasztábla (CIL. III. p. 944—945, VIII. sz., 3. sor) teljesen megfelelő kitétele : domus . . . quae est Alb(urno) maiori vico PirustarfumJ, amelyből világos, hogy a vicus mindkét esetben nem más, mint egy római telep melletti s hozzácsatolt bennszülött városrész. Azt, hogy e terminus technicus semmiképen sem jelölheti egy törzsi szervezet központját, különben is világosan tanúsítja Aquincum esete. Itt a római városhoz csatolt gellérthegyi éraviszkus törzsi székhelyet sohasem nevezik a feliratok