Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

DÁKOK ÉS BÓMAIAK ERDÉLYBEN" 147 pl. a szir ijjászok még igen sokáig), arra semmi jel sincs és szerintem nem is valószínű ez. Van Aelia nevű (Hadrianus vagy Pius alatt így keresztelt) dák csapattest is, de E. Birleynek lesz igaza, hogy ez nem új alakulat, hanem meglévő csapatnak adott új jelző. Vájjon a nagy markomann háborúban feltűnő cohortes Aureliae Dacorum is ilyen átkeresztelt egységek, vagy inkább Dáciában sorozott új keretek, melyek a dák nevet tartománybeliekről nyerték, akármiféle fajúak lettek légyen azok s nem annak kipusztult őslakóiról? E feltevés nem alapnélküli : Dáciából származó (római nevű) katonák gyakran nevezik magukat natione Dacus-nak, ugyanúgy, mint mások natione Moesiacus, Mysius, Pannonius, Thrax, sőt natione Savaria és natione Pannónia superiore megjelölést választottak, ahol világos, hogy tisztán helyrajzi és nem népi megjelölésről van szó, tehát ez csak annyit jelent, mint máskor (CIL. VI. 2602) az oriundus ex provincia Dacia kifejezés.1 így a megtizedelt régi csapatok pótlására Dáciában szervezett új egységek — azt hisszük, hogy inkább ilyenekről van szó — akkor is viselhették a dák nevet, ha csak dáciaiakból állottak s nem igazi dákokból, akik itt már nem voltak találhatók. Fentiek értelmében világos, hogy ha valaki a mi felfogásunktól eltérő módon mégis azt hiszi, hogy a dákok erdélyi maradványai nem apadtak el a foglalás után, hanem — a forrásokban nem érzékelhető módon — mégiscsak maradt számbavehető tömeg belőlük helyben is, az sem hiheti azt, hogy ezek a dáciai romanizmus népi talaját szolgáltathatták volna. Ez — amint még látni fogjuk — egész más elemekből tevődött össze : a dunai tartományok illyr-kelta elemeiből, balkáni thrákokból, de nyugateurópai keltákból és germánokból is, akik mellett még jelentős számú kisázsiai és szíriai bevándorló is állott. 1 V. ö. e kérdésekhez „Pannónia rómaiságának kialakulása és történeti kerete" c. értekezésemet (kny.: Századok 70. k. 1936), melyet a különnyomat lapszámaival idézünk ; irodalom : i. h. 61. 1. 1. jz. — C. Daicoviciu : La Transylvanie dans l'antiquité (Extrait de „La Transylvanie"), mely művet szintén a különnyomat lapszámaival idézünk (megjelent Bukarestben, 1938-ban), 51. 1. — E. Birley, Journal of Roman Studies 28. 1938, 229. 1. •— W. Wagner, Die Dislokation der römischen Auxiliarformationen in den Provinzen Noricum, Pannonién, Moesien und Dakien (Neue deutsche Forschungen, Bd. 203), 182.1., A. v. Premersteinnel és W. Weberrel szemben a cohors II. Aur. Sacorum-ban nem szaka, hanem dák törzs legénységét látja, ami tévedés. — Igaza lehet viszont abban, hogy a cohors gemina Dacorum Gordiana milliaria régi dák kohorsok maradványaiból keletkezhetett csak (u. o. 130. 1.). 10*