Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

142 ALFÖLDI ANDRÁS hogy Dáciában sem vetették le gyorsabb ütemben az eredeti nem-római neveket az emberek, mint egyebütt : s hogy a még romanizálatlan és eltaposottságukban nehezebben alkalmazkodó dákok miért tették volna ezt hamarább, mint az ide költöztetett már romanizált elemek, nem érthetnénk. Mindezeket nem tekintve a teljes polgárjogot jelentő három név megszerzése a Kr. u. II. század folyamán még egyáltalában nem egyesek tetszésétől, hanem olyan szigorú és csak évtizedek alatt megszerezhető feltételek betöltésétől függött, mint például a huszonöt-harminc évig tartó kifogástalan szolgálat a segédcsapatokban, vagy hűséges rabszolgák felszabadítása uraik által (pénzért vagy érdemek fejében). így tehát hiába is késztette volna az érdek, parvenű-büszkeség és divat a megmaradt dákokat arra, hogy barbár neveiket egyszeriben levessék, mint Daicoviciu véli: ez nem volt módjukban, mert a római családnév felvétele csak kiváltságos jogi helyzet elérésével vált lehetővé. Es amikor ezt végre megtehették, éppúgy nem tűnhetett el nevükből nyomtalanul a népi előzmények bélyege, mint ahogy nem tűntek el a betelepített romanizált lakosság többi csoportjánál Dáciában, vagy — ha úgy tetszik — pl. a Dunától délre élő moesiai dákoknál, akiknek nemzetiségét a hivatalos okmányok is megjelölik. (A barbár nevek viselése különben sem jelentett egy veteránusnál vagy provinciális kisembernél szégyent, társadalmi hátrányt vagy állami háttérbeszorítást, mint ezt tudat alatti modern analógiák alapján némelyek gondolják). A személynevek teljes áttekintésének hiteles bizonysága szerint tehát a dákok annyira kipusztultak Erdélyben, hogy a dáciai romanizmus alapját nem alkothatták. Ha pedig a II. század végén sok más nemzetiségű barbár mellett néhány ezer szabad dákot is betelepítettek Dácia tartományába földmíves-zsellérnek, azok éppen úgy nem romanizálódtak már, mint ahogy nem rómaiasodtak el a többi friss telepesek sem, vagy csak kivételesen és felületesen ; úgyhogy ezek a Dácia életéből még hátralévő 50 év alatt az ottani romanizmus testétől idegenek maradtak, vagy legalább is azt dák jellegűvé semmi esetre sem tehették.1 Már a névanyag osztályozása előtt is feltűnt, hogy pl. — Pannoniával és a többi szomszéd provinciákkal szöges ellentétben •— bennszülött dákok helyett (görög és bennszülött nevű) thrákok és a birodalom keleti feléből való emberek hemzsegnek a dáciai légiókban és segédcsapatokban ; 1 Kerényi A. névkatalógusa a Diss. Pann. I. sorozatában fog megjelenni, mint e kiadvány 10. füzete.