Századok – 1940

Szemle - Mollay Károly: Középkori soproni családnevek. Ism.: Maksai Ferenc 127

SZEMLE 127 (368. 1.) Ebből a két csodálatos mondatból csupán annyit értettem meg, hogy a szerkesztőnek halvány fogalma sincs a történelem mibenlétéről. Kring Miklós. Moliay Károly : Középkori soproni családnevek. (Német nyelvészeti dolgozatok. Szerk. Schwartz Elemér.) Budapest 1938. 8° 66 1. — M. célja kezdetben csupán névfejtés s a családnevek nyelvi eredetének megállapítása volt. A családnévkialakulás időpontjának rögzítéséhez azonban szükségesnek mutatkozott az egyes nevek viselőit a genealógiai sorba is beállítani, mert az a folyamat, ahogy a személynév mellett álló név pusztán identifikáció célját szolgáló elnevezéssé válik, csak külső adatok segítségével kísérhető figyelemmel. Ez indította M.-t az eddig külföldön is alig alkalmazott módszer bevezetésére : a családnévfejtésnek a családtörténettel való kapcsolására. Ebből a célból nemcsak a kiadott anyagot tanulmányozta át, hanem kutatásokat végzett Sopron város levéltárában is. Eredményei a nyelvészet körén túl elsősorban a népiségtörténet számára fontosak. Már Szabó István hangsúlyozta (Ugocsa megye, 6. 1.), hogy a nevek nyelvi eredete viselőjük nemzetiségével nem föltétlenül azonos. M. példái adatszerűen bizonyossá teszik, hogy középkori idegennyelvű neveink egy része mögött magyar embert kell látnunk, Sopron lakosságának német többsége s a németnyelvű források írói ugyanis magyarokat/ is neveztek saját anyanyelvükön. Amennyiben tehát lehetséges, a népiségtörténetet és a névfejtést családtörténettel kell egymáshoz kapcsolnunk. M. tudja, hogy ,,a családnévfejtés nem maradhat öncélú tudomány és nem állhat meg a családnevek tisztán nyelvészeti kérdéseinek megoldásánál". Ez a szempont vezette akkor is, midőn az átnézett forrásanyagot minden tekintetben kiaknázta és a soproni családoknak a vagyoni állapotra, a szociális helyzetre, az ingatlanok topográfiájára is kiterjedő történetét közölte. Mindezt összefoglaló képén még nem illeszthette egybe, de gondosan összegyűjtött adatai a város jövendő monográfusa számára rendkívül fontosak lesznek. A könyv kezelését megkönnyíti, hogy az egyes családokon belül a névváltozatok, a családtörténet és a névfejtés külön fejezetekben találhatók meg. Maksai Ferenc. Haiczl Kálmán : Kakatli, Dsigerdelen-Csekerdén, Párkány. Érsekújvár é. n. Winter ny. 8° 80 1., 2 t. — Az érdemes szerző egyházi működésének különböző állomásain mindig talált módot arra, hogy a mult feltárásából önmagának és az érdeklődőknek tanulságot merítsen. Különösen a cseh megszállás alatt megjelent tanulmányaival (Léva, Érsekújvár történetéből stb.) tett hasznos szolgálatokat, hozzájárulva az ottani magyarság hite, történeti tudata megerősítéséhez. Új könyve rövid áttekintés Párkány eseményekben gazdag életéről, a rómaiaktól kezdve csaknem napjainkig. A Garam torkolatánál, fontos ponton emelt római castellum (Anavum) neve is többször változott, amint az idők folyamán elpusztult és újra épült. A középkorban Kakat, az esztergomi káptalan nevezetes rév- és fontos vámszedő helye. A török időkben palánk, földvár Dsigerdelen-Csekerdén, majd Párkány a neve. Őrzője annak az átkelőhelynek, mely a Dunántúlt a balparttal összeköti. Birtoklásáért a meg-megújuló harcok közepette mind a császáriak, mind a törökök, utóbb a kurucok is sok áldozatot hoztak. Közben a vidék lakossága rohamosan fogyott, s aki helyén maradt, az sem tudta, hányfelé adózzék. Csak 1711 után virradt jobb időkre, s helyezte lassankint vissza az érsek-földesurak pártfogása a járás helységeit régi állapotukba. Mindezt az értekezés csak vázlatosan adja elő ;