Századok – 1940

Szemle - Busshoff; Lotte: Wandlungen im Landschafts- und Siedlungsbild der Banater Schwäbischen Heide. Ism.: Pais László 114

114 SZEMLE rajzol a XVII—XVIII. századbeli gömöri jobbágy viszony okról. Eredményei igen értékesek, ítéletei feltétlenül igazak : sem nemzeti elfogultság, sem nemesi vagy nemességellenes érzület nem befolyásolja. Minden problémát a maga individualitásában, lokális és időbeli elhatároltságában, de a területi kölcsönhatások és a tradicionális nyomok figyelembevételével igyekezett megoldani. Módszerében még külön ki kell emelni a történeti statisztika fontosságnak felismerését. Ügyes kimutatásai a statisztikai dokumentációt kellő figyelemre nem méltató kutatóknak követésreméltó például szolgálhatnak. Általában az egész munka mind problémaállítását, mind módszertani eljárását tekintve igen szerencsés. Kívánatos lenne, ha szempontjai egyrészről a fiatal historikusok, másrészről a szociográfusok körében termékenyítő hatást gyakorolnának s további metodikai tökéletesülés megindítói lennének. Berlász Jenő. Busshoff, Lotte : Wandlungen im Landscharts- und Siedhingsbild der Banater Schwäbischen Heide. (Veröff. d. Instituts z. Erforschung d. deutschen Volkstums im Süden u. Südosten in München, Nr. 17.) München 1938. 8° 139 1. — A könyv kulturföldrajzi munka, szerzője a Bánság egy részének, a „Banater Schwäbische Heide"-nek tájéletét, tájtörténetét vizsgálja s főleg azt domborítja ki, miként alakult át a Bánság ezen részének a képe a németség XVIII. századi betelepítése következtében. Három nagy fejezetet különböztet meg a táj életében : az első a török hódításig tart, ezalatt a nyers táj kultúrtájjá válik ; a másodikban a kultúrtáj ismét nyerstájjá süllyed vissza ; a harmadik a németség betelepítésétől veszi kezdetét, ez a leglényegesebb és legnagyobb átalakulásokat hozó időszak, ekkor lesz a XVIII. század-eleji „Grab der Deutschen"-bői a „Kornkammer Ungarns." A történeti Magyarország területén tehát ismét megjelent egy sváb vidék : a Schwäbische Türkei mellett van már Banater Schwäbische Heide is, mely 67% -ban német lakosságú. A Torontál— Temes-megyei terület ezen a néven ebben a munkában szerepel először jól elhatárolt, különálló tájként. B. németre kereszteli az egyes falvakat, azokat is, melyeknek van több évszázados magyar, s azonfelül mai hivatalos román ül. szerb nevük. Anélkül, hogy eljárását megindokolná, Lenauheim-et (Csatád), Ostern-t (Kiskomlós), Hatzfeld-et (Zsombolya) stb. ír. Több helyen önkényesnek látszanak nemzetiségi arányszámai is (nem szólva arról, hogy a nemzetiségek ábrázolásmódja is kifogásolható a térképvázlatokon). Hogy csak egy szembeszökő esetet említsünk : Visesdián (Vizesd) a Banater Kulturverein statisztikai adatai alapján 99'1% németet, 0'2% románt, О 7% magyart mutat ki. Az 1910-i magyar népszámlálás szerint a 893 főnyi összlakosságból 63-4% volt német, 12-2% román, 4-5% horvát és 18-1% magyar. Bár a két népszámlálás között kb. 30 óv telt el, s más-más állam végezte azokat, mégsem valószínű, hogy a 18-1%-nyi magyarság 0'7%-ra zsugorodott volna össze, a 12-2% románság pedig (a Romániához csatolt Vizesden !) 0 2%-ra, és csak a németség szaporodott 63'4%-ról 99-1%-ra. S ha igen, magyarázatra szoriú a jelenség. Különben az 1933-ban megjelent Handwörterbuch des Grenz- und Auslanddeutschtums az 1920—2l-es magyar, román és szerb népszámlálás eredményei alapján a Bánságban csak 65—70%-os németséget tüntet fel. (I. Bd., Taf. I.) A történeti részben a szerző arra az érdekes megállapításra jut, hogy az első kultúrtájat ezen a vidéken a római uralom után megtelepedő gótok formálták ki. Bizonyítéka nincs erre, helynevek nem őrzik a telepek nyomát, mert a gótok után következő „Hunnen-