Századok – 1940

Szemle - Tholt Judit: A sárvári uradalom majorgazdálkodása a XVII. század első felében. Ism.: Csapodi Csaba 112

112 SZEMLE Г. munkája két szempontból igen jelentős : egyrészt újabb bizonyítékot szolgáltatott a kétségbevont magyar bölcseimi hajlam védelmében, másrészt kitűnő rendszerezésével közkinccsé tette Pázmány művének ezt a méltatlanul elhanyagolt részét. Clauser Mihály. Tholt Judit: A sárvári uradalom majorgazdálkodása а XVII. század első felében. (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez, 10.) Budapest. 8° 79 1. — A mezőgazdaságtörténeti tanulmányok újabb értékes gyarapodása T. értekezése. Annál is inkább, mert míg a korábbi értekezések elsősorban а XVIII. századra vonatkozó ismereteinket gyarapították, ez a tanulmány az első a sorozatban, amely а XVII. századnak meglehetősen stagnáló korszakából meríti tárgyát. Ebből az időből még nem maradt ránk oly bőséges forrásanyag : а XVII. század kutatója meglehetősen töredékes adatokból kénytelen következtetéseit levonni. Viszont éppen a töredékes adatok aprólékos összeállítása és gondos felhasználása a legerősebb oldala ennek a dolgozatnak. így különösen ki kell emelnünk a dűlőnevek alapos figyelembevételét és a belőlük vont sikerült következtetéseket a majorok kialakulására. T. az európai gazdasági élet fejlődésébe, a gabona-konjunktúra vonatkozásai közé igyekszik beállítani a magyar nagybirtokot, nevezetesen a tárgyalt sárvári uradalmat. Az allodiumok terjeszkedéséből, a majorok kialakulásából indul ki, bár — mint saját eredményei mutatják — mindez inkább az előző századra jellemző. A majorok kialakulása megtörtént már а XVI. század közepén, viszont a tizenötéves háború pusztításait többé nem sikerült kiheverni. A rendelkezésre álló töredékes adatok gondos átvizsgálásából és mérlegeléséből arra a végeredményre jut, hogy a majorgazdálkodás а XVII. században az előző századhoz képest erősen hanyatlott. Ezt a békésebb viszonyoknak ellenmondani látszó fejlődést a földesúr hadi jelentőségének csökkenésével magyarázza, ekkor ugyanis a földesúrnak már nem volt érdeke a nagyobb gabonatermelés. Bizonyítása az allodiumok területének csökkenésére nézve teljesen meggyőző, viszont a terméseredményekre vonatkozó számításai a csekély, alig egy-két évből fennmaradt adatok hiányossága folytán elég ingatagok, hiszen tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelést az időjárás esetlegességei mennyire befolyásolják. E hiány azonban természetesen nem a szerzőt terheli. Munkája mindenesetre lelkiismeretes, a részletekben elmélyedni szerető kutatóra vall, akitől további értékes mezőgazdaságtörténeti kutatásokat várhatunk. Igazán kár, hogy a szép dolgozat olvasását bántó sajtóhibák és nem eléggé pontos jegyzetek zavarják. Csapodi Csaba. IIa Bálint : A göinöri jobbágyság а XVII—XVIII. században az úrbérrendezésig. (A Felvidéki Tudományos Társaság kiadványai, I. sorozat, 6. sz.) Budapest 1938. 8° 99 1. — A jobbágyságtörténet a magyar történettudomány legfiatalabb diszciplínái közé tartozik. Születése a századfordulóra esik, arra az időszakra, melyben az uralkodó szociálpolitikai eszmék hatása alatt az erősen tradicionális rétegződésű magyar társadalom korszerű átalakításáért, a népi rétegek felemeléséért erőteljes irodalmi-művészi-tudományos küzdelem indult. Ez a mozgalom is, mint a legtöbb reformtörekvés, történelmi megalapozást igényelt. így indult meg a Huszadik Század szociológiailag kiválóan képzett, de többnyire ahisztorikus érzékű fiatal írógárdájának jobbágyságtörténeti írói tevékenysége. A világháborúig terjedő működésük módszertani iskolázottság, forráskutató munka híján s nem utolsó sorban az apriorisztikus feltevéseken