Századok – 1940

Szemle - Kádár Zoltán: Pannonia ókeresztény emlékeinek ikonográfiája. Ism.: ifj. Vayer Lajos 107

SZEMLE 107 jelent volna meg az Emlékkönyvben.1

N. tanulmánya, melyben a közel száz jó fénykép és egyéb illusztráció külön értéket jelent, mindig alapvető összefoglalása marad a pannóniai ókeresztény emlékeknek. Nagy Tibor. Kádár Zoltán : Pannónia ókeresztény emlékeinek ikonográfiája. Budapest, 1939. 8° 62 1. 8 t. — Az általános történettudomány fejlődése folyamán sok új szempontot kapott résztudományától, a művészettörténettől. Maga a művészettörténet azonban a többi művelődéstörténeti résztudományhoz képest ma még nem érte el a tudományos munka rendszerességének és módszerességének megfelelő fokát. Sajnos, ezt mindenekelőtt a magyar művészettörténetírásról kell megállapítanunk. Nem az aránylag kevésszámú kifogástalan teljesítményre gondolunk, hanem az általános szintre, amely lehetővé teszi, hogy oly sok történeti iskolázottságot nélkülöző művészettörténeti tárgyú mű keletkezzék és lépjen fel tudományos igényekkel. Ezek egyrésze a szépirodalmi hajlandóságú „művészeti írók", másrésze az általános történeti tanulmányokat elhanyagoló, művészettörténésznek készülő nemzedék tollából kerül ki. A művészettörténeti munkásság e hiányainak okát abban kell keresnünk, hogy az esztétikai szemléletet, mely a történetivel szemben még a pozitív kutatás és közlés korszakában is túlsúlyban volt, csaknem közvetlenül váltotta fel a szellemtörténeti elméletek rendszeres és módszeres történeti készültség nélkül való alkalmazása. Ennek következménye volt a stíluskritikai módszer történeti tényeket tekintetbe nem vevő érvényesülése, s vele együtt a művelődéstörténeti összefüggéseket szem előtt tartó ikonográfiái módszer elhanyagolása. Nem kételkedünk a művészettörténész nélkülözhetetlen „jó szem"-ének mint kritikai princípiumnak fontosságában, ha leszögezzük, hogy stíluskritikát lehet űzni történeti iskolázottság nélkül, ikonográfiát azonban nem. Az ikonográfiái szempontok jelentőségének helyes felismerését már K. értekezésének témaválasztása is mutatja, s igyekszik azokat a feldolgozás folyamán is módszeres történeti készültséggel végigvezetni. így a pannóniai ókeresztény emlékek, a pécsi sírkápolna, a díszítő- és iparművészeti emlékek tárgyalásában nem az időrend, vagy a lelőhelyek sorában halad, hanem az ábrázolások szerint csoportosítja őket. Egymásután tárgyalja az apostolok, a „mellképek" és az ó- és újszövetségi jelenetek ábrázolásait, azonban ez utóbbiak között szerepelnek nem jelenetek, hanem a szó szoros értelmében vett szimbolikus ábrázolások is. Az ikonográfiái csoportosításban az ábrázolások történeti egymásutánját következetesebben meg lehetett volna tartani ; így a szimbolikus ábrázolások, s az apostolok és a képmások is megfelelő helyükre kerültek volna. Még ebben az ikonográfiái irányú értekezésben is megtaláljuk a stíluskritikai következtetések veszélyességének egy példáját. A császári ládaveret Izsák feláldozása-ábrázolásáról szólva K. megállapítja, hogy ,,a ládaveret készítője sokkal inkább a kompozíció teljességére és zártságára törekedett, mint a tartalmi hűségre. így történhetett meg, hogy az Úr keze nem a bárány fölé került, hanem a másik oldalra s így az ég felé néző Ábrahám alakja kissé értelmetlenné vált". Eredményeinek összefoglalásában újból felemlíti mint a primitív művészetre jellemző horror vacui esetét s a népvándorláskori és koraközépkori ipar-1 Ez azóta a Dissertation.es Pannonicae második sorozatában látott napvilágot a következő címmel : A pannóniai kereszténység története a római védőrendszer összeomlásáig. (Budapest 1939.)