Századok – 1940
Szemle - Wattenbach; Wilhelm: Deutschlands Geschichtsquellen im Mittelalter. Deutsche Kaiserzeit. Hrsg. v. on Robert Holtzmann. Bd. I. 2. H. Ism.: Sz. 108
108 SZEMLE művészettel való rokonság általános érvényű példájaként idézi. Ezzel szemben az ikonográfus nélkülözhetetlen filológiai forrásában, ez esetben a Szentírásban olvassuk, hogy miután Ábrahám kinyújtott kézzel megragadta a kardot és elhangzott az égi szó, „Ábrahám fölemelé szemeit és a háta mögött láta egy kost a tövisbokorban . . .". (Móz. I. Gen. 22, 13.) Az egyszerű pannóniai művész tehát, mint később annyi középkori társa, nem tett mást, mint híven ragaszkodott a szöveghez a Szentírás illusztrálásában. K. értekezésében a régészeti és művészettörténeti részleteredmények mellett, az imperátor- és a győzelmes Krisztus-ábrázolások fejlődéstörténeti összefüggésének kifejtésén kívül történeti szempontból is legértékesebb az emlékek vizsgálata után meggyőzőnek ható megállapítása, hogy „a pannóniai keresztény művészet mind a Nyugatról, mind a Keletről átvett ikonográfiái típusokat a saját felfogása szerint átalakította, s így helyi keresztény művészetet alakított ki", melyre „a keresztény ikonográfia típusainak helyi átfogalmazása" jellemző. K. lelkiismeretes munkájának jele a pontos jegyzetelés ; külön ki kell emelnünk azt a történeti művek számára is követendő eljárást, hogy a kisszámú illusztrációk pótlására a tárgyalt vagy összefüggésekben említett emlékek képes közléseinek kimerítő jegyzékét adja. Ifj. Vayer Lajos. Wattenbach, Wilhelm: Deutschlands Geschiclitsquellen im Mittelalter. Deutsche Kaiserzeit. Hrsg. von Robert Holtzmann. Band I. 2. Heft. Berlin 1939. E. Ebering. 8° 163—357. 1. — A Holtzmann szerkesztésében új átdolgozásban közrebocsátott ,, Wattenbach"- bó 1 megjelent a 2. füzet is, amely a mű tervezete szerint 900-tól 1050-ig terjedő korszak ismertetésének kiegészítését, illetőleg második részét tartalmazza. (Az 1. füzetről olv. Századok 1939, 76. s köv. 1.) A szerkesztőn kívül négy szerző tárgyalja itt a felsőlotharingiai, a frank, a sváb, a bajor területeknek, valamint Franciaországnak és Itáliának, mint szintén a frank uralom alá tartozó, vagy azzal kapcsolatos részeknek történeti forrásait, összesen hat fejezetbe foglalva. Az alapelvek, amelyek szerint az átdolgozás történik, természetesen ugyanazok, amelyek az 1. füzetben is érvényesültek. Bár az anyag beosztása nagyjában megfelel a munka Dümmler-féle 7. kiadásának, egyrészt az élesebb területi elhatárolás, másrészt pedig az elbeszélő források mellett másneműeknek is figyelembevétele és méltatása válik előnyére az új kiadásnak ebben a füzetben is. Az utóbbi (nem elbeszélő) források tárgyalására nézve elismeréssel kell megjegyeznünk, hogy a szerzők nem elégszenek meg mindig e források kiadásainak vagy gyűjteményeinek puszta felsorolásával, hanem, ahol ez alkalmasnak látszik, a források keletkezésére, jelentőségére, a gyakorlat kifejlődésére is kiterjeszkednek hosszabb-rövidebb méltatásban. így pl. P. Kirn a felsőlotharingiai okleveles gyakorlat sajátságairól (chirographumok korai alkalmazása, az uralkodói évek jellemző kitétele stb.), G. Tangl pedig a sváb területen keletkezett levélgyüjteményekről tesz tanulságos megjegyzéseket. (Magától értetődik, hogy pl. a pápai okleveles gyakorlatról ebben a munkában részletesebben szólni nem lehet.) A tárgyalás általában szemléletes és eléggé áttekinthető is. Bennünket közelebbről a hazai történelem szempontjából is jelentős forrásokról és írókról szóló részek érdekelnek, így a különféle évkönyvek, Reiehenaui Hermann — Hermannus Contractus —, Liudprand, a Pilgrim-féle hamisítványok stb. A műben való teljes tájékozódáshoz persze a majdan az egész kötetre kiterjedő tárgy- és névmutató lesz szükséges. Ezt a kötet
