Századok – 1940

Történeti irodalom - Unbegaun; Boris: Les débuts de la langue littéraire chez les Serbes. Ism.: Perényi József 102

103 TÖRTÉNETI IRODALOM nyelvekkel keveredett alakját, melyet szlavónnak fogunk nevezni (szerb-szlavón, orosz-szlavón stb. az egyes válfajai), használták minden oly célra, amit nálunk a latin nyelv szolgált. így volt ez a középkori Szerbiában is. Használata folytatódott az újkor folyamán. Ennek fejlődése foglalkoztatja szerzőnket is. Három élesen elhatárolható korszakot különböztet meg. I. 1690—1740, a középkori szerb-szlavón egyenes folytatása. II. 1740—1780, az orosz-szlavón nyelv virágzásának ideje. III. 1780, a szlavón és orosz elemek eltávolítására irányuló törekvések kezdetei. U. erősen kiemeli, hogy szerb irodalomról az újkorban jóformán csak a magyarországi szerbeknél lehet szó. Az egész szerb nyelvterületen csakis itt volt meg a lehetőség valamilyen irodalmi nyelv kialakulására. E kérdés bővebb megvilágítása magyar szempontból igen fontos lenne. Az első korszak műveiben nem igen találunk eltérést a középkori szlavóntól. Legfeljebb a fonetikában és a szókincsben foglalnak el nagyobb helyet a tiszta szerb sajátságok. Külön esik azonban Djordje Brankovic, a magyar történelemből jólismert név, Krónikája, mely igen erős latin hatást mutat. Gavrilo Stefanovic Venclovic pedig a néphez szóló szentbeszédeit és imádságait a közérthetőség kedvéért tiszta szerb nyelven írta. Ugyancsak a nép nyelvén írta Jerotej Racanin „Jeruzsálemi utazás"-át. A szerb kancelláriák nyelvében is előfordulnak népi sajátságok, de ezek a szlavón, latin, német, magyar, török hatások mellett elég ritkák. A második korszakban az orosz-szlavón nyelv hatása jut előtérbe a régi szerb-szlavón mellett. Ebben az időben a szerbek meglehetősen nagy iskola- és könyvhiányban szenvedtek. Ausztria-Magyarországon az egyetlen cirillbetűs nyomda Nagyszombatban volt. Ennek termékeitől azonban a szerbek meglehetősen idegenkedtek, mert a római egyház eszközének tartották. Ilyen körülmények között Mojsie Petrovic belgrádi metropolita Nagy Péter cárhoz fordult segítségért, ki ismételt kérésére 1721-ben nagyobb könyvkészletet küldött Belgrádba és egy szakembert is iskolaszervezés céljából. Sokkal nagyobb sikerrel járt a kijevi akadémia működése : könyveken kívül 1733-ban 6 tanárt küldött Magyarországba, kik hat éven át szervezték a délvidéki szerb iskolákat. A kor nevesebb írói ezekből az iskolákból kerültek ki, és így nyelvük is orosz-szlavón hatás alatt állott. Az orosz-szlavón nyelv folytatódik az egész XVIII. századon át, bár ekkor Oroszországban már oroszul írnak. Az ekkori orosz könyvek mutatnak ugyan még szlavón sajátságokat, melyeket a szerbek túlbecsülnek ; a kialakuló tiszta orosz nyelvet még mindig szlavónnak tartják és utánozzák. Végül a harmadik korszakban a népnyelv kezd előretörni. Ennek első megnyilvánulása Ivan Rajié Katekizmusa. Az osztrák hatóságok sürgetésére írta, amelyek az orosz hatások ellensúlyozására ki akarták fejleszteni a népnyelvet. Igen nagy hatása volt a bánáti Dositej Obradovicnak. Rá már hatottak a nyugati felvilágosodás eszméi : már azért használja a népnyelvet, mert azt akarja, hogy az irodalmi művek mindenki számára hozzá-