Századok – 1940

Szemle - Steinacker; Harold: Die volksdeutsche Geschichtsauffassung und das neue deutsche Geschichtsbild. Ism.: Szabó István 104

104 SZEMLE férhetők legyenek. Nyelve azonban nem egy dialektus használata, hanem több nyelvjárás összeolvasztása. Sokszor mégis a szlavónhoz kell fordulnia, különösen, amikor elvont dolgokról beszél. Ilyenkor kénytelen a régi szlavón szavakat használni, bár, ha lehet, mellőzi őket. Obradovic eszméinek hatása hamarosan mutatkozott kortársain és utódain is. Míg előtte azok mentegetőztek, kik szerbül. írtak, utána már a szlavón használata miatt magyarázkodtak, mint azt Trlajic, Stojkovic stb. műveiben láthatjuk. Obradovic munkája mégis veszendőbe ment. Az 1800-as években, a szerb felkelés idején, az orosz hatás ismét megerősödik, ami a nyelvben is a régi formák visszatérését jelenti. De Obradovic eszméit nem lehetett már egészen eltemetni. Jön Karadzic, kit az orosz hatások nem érintettek, s így a nyugati eszméknek megfelelően láthatott az új szerb irodalmi nyelv kialakításához. U. megállapításait mindig az egyes szerzők műveiből vett részletekkel igyekszik megvilágítani. Ez igen megkönnyíti az olvasó feladatát, ki nem igen tudna hozzáférni a sokszor csak kéziratban maradt munkákhoz. Az úttörő helyzete mindig nehéz. Hibás megállapításokat találunk ebben a könyvben is, de ezek legtöbbször az előmunkálatok hiányának tulajdoníthatók. Különösen áll ez a magyarországi szerb viszonyok ismertetésére : itt a szerző csakis néhány multszázadbeli szerb történész elfogult álláspontját ismételheti idevonatkozó magyar kutatások hiánya miatt. Ideje lenne már ezekkel a kérdésekkel behatóbban, modern módszerekkel nálunk is foglalkozni. Perényi József. Szemle. Stcinacker, Harold: Die Volksdeutsche Geschichtsauffassung und das neue deutsche Geschichtsbild. (Stoffe und Gestalten der deutschen Geschichte Bd. II. H. 11.) Leipzig u. Berlin 1937. 8° 32 1. — A népi szemlélet történelem-elméletét az utóbbi években többen megfogalmazták a német történettudósok közül. S. a kor viszonyába állítja a kérdést, hangsúlyozva, hogy a történettudomány alapkérdései alatt koronként mást értettek, s hogy a felfogások változása olykor tudományunk belső világából, máskor azonban az életérzés teljes áthangolásából fakadt. Minden kor felállítja a maga kérdését a történelemmel szemben, s a válaszban a történettudomány végső föladatáról alkotja meg képét. A németség — mondja S. — az új világot a „nép-gondolat" jegyébe állítja s ennek szemszögéből nézi a történettudomány hivatását. Ez az alapvetés magában hordja, hogy a történeti felfogás objektivitását „öncsalás"-nak kell tekinteni, de történeti ,,felfogás"-ról csak ama magasabb fokon lehet szó, amelyen az író nemcsak az eseményeket keresi, hanem azok „értelmét" is. A történeti felfogás ebben az értelemben mindig csak viszonylagosan lehet objektív, de hozzá az iránypontok a történetben vannak adva. A mai német történeti felfogás megalkotása tekintetében nagyjelentőségű körülmények : a múltban nem alakult