Századok – 1940
Történeti irodalom - Chrimes; S. B.: English constitutional ideas in the fifteenth century. Ism.: Bartoniek Emma 91
97 TÖRTÉNETI IRODALOM idézett tétele dokumentálja. A hűbéresek is a koronától bírják hűbéreiket, sőt felbukkan a gondolat, igaz, csak kivételképen, hogy az általános alattvalói hűség is inkább a koronának szól, mint a király személyének. A korona jelenti még pusztán a királyi hatalmat, méltóságot is. Ezek az itt érintett elvek : az angol korona perszonifikációjának alapgondolatai tehát felölelik az egész királyi hatáskört, vagyis megfelelnek azoknak a XI—XII. századi korona-említéseknek, melyeket a magyar szent korona eszméje történetében az első fázisnak neveztünk, s úgy jellemeztünk, hogy azok a király kormányzásával kapcsolatosak. (Századok 1934, 318. és 329. 1.) Különösen hangsúlyozni kívánjuk, hogy az angol korona végig az egész középkoron át, még a XV. században is a királyé. De a királyé az ország is, és az ország rendjei is, sőt maga a parlament is a király parlamentje (!). Rendek és parlament így nevezik meg magukat a királyhoz intézett irataikban : Communitas totius regni vestri Angiié in presenti parliamento vestro congregata (!) (pl. 1439-ben, Rotuli, V. 18. 1.), vagy : domini spirituales & temporales ас communitas regni vestri Angiié (uo. 18. és 19. 1., V. 250. 1.), vagy : his noble Roame of England (VI. 15. 1.). A király pedig így ír parlamentjéről : assensu Dominorum Spiritualium & temporal ium ас Communitatum Regni nostri Angiié in eodem parlamento existentium (uo. V. 250. 1. stb.). Megvan az angol gyakorlatban a magyar fejlődés második főmozzanata is, igaz, csak igen kezdetlegesen : az alattvalók viszonyát a királyhoz (államhoz) Angliában is a koronával próbálják kifejezni. (Lásd a fenti idézeteket.) Ez azonban lényegesen kisebb jelentőségű Angliában, mint nálunk, s hamarosan útját is állják e gondolat fejlődésének, míg nálunk ez marad a XIII. századtól kezdve mindvégig a szent korona eszméjének a leglényegesebb lényege. Megvan azonban az angol korona megszemélyesítésében az a gondolat is, hogy a korona egységbe foglalja a királyt és alattvalóit, továbbá, hogy az angol korona reprezentálja, illetőleg egységbefoglalja az egész ország politikai és kormányhatalmát : a királyét és a rendekét. Világosan bizonyítja ezt a fejtegetéseink élén közölt XV. századeleji költeményből vett idézet és Stafford püspöki fentebb ismertetett 1436-i beszéde. Ez az angol gondolat hasonlóságot mutat a magyar szent korona-tagság XV. századi formájával, s ezért részletesebben meg kell vele ismerkednünk. John Stafford beszédének megítélésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ugyanő öt évvel későbben, 1441-ben ismét beszédet mondott az akkori parlament megnyitásakor, és pedig ezúttal a király trónusáról. A királyi méltóságnak erről az Angliában igen fontos attribútumáról (mely nálunk sohasem tudott különösebb jelentőségre szert tenni) azt állítja, hogy az minden országban a „bonum regimen ... in se mistice comprehendit" (Rotuli, V. 35. 1.), így Angliában is „thronus ille regni Angiié consideratis antiquitate et diuturnitate fidei Christiane in eodem Regno nobilitatique ejusdem Regni in Prelatia, Militia, Clerimonia (?), Mercandisis, Culturis, Artificiis ac Commu-Századok 1940, I—III. 7
