Századok – 1940

Történeti irodalom - Chrimes; S. B.: English constitutional ideas in the fifteenth century. Ism.: Bartoniek Emma 91

96 TÖRTÉNETI IRODALOM a koronáé a királyi birtok is, a jövedelmek és más hasznot hajtó jogok, ezeket elidegeníteni nem szabad, az elidegenítetteket vissza kell venni. Pollock—Maitland szerint csak a király „ancient demesne"-j éhez tartozó birtokok elidegeníthetetlenek, azokat a birtokokat viszont, melyek magszakadás, hűtlenség stb. esetén háramlanak a király kezére, el lehet idegeníteni. (Példák a Rotuliban : I. 20. 1. 44. sz., I. 18. 1. 16. sz., V. k. 179. 1.) A király hűbéresei hübéreiket szintén a koronától bírják. így : II. Eduárd idejében : feoda militaria de Rege, ut de Corona etc. Továbbá, mikor VI. Henrik protektorrá teszi meg a későbbi III. Richárdot, úgy intézkedik, hogy Richárd töltheti be azoknak a birtokoknak igazgatásában megürült tisztségeket (forestarii, parcarii, custodes warennarum), melyek ad donationem . . . Regis, ut ad Coronam suam pertinent, valamint azokat az egyházi hivatalokat is, melyek ad donationem D. Regis jure Corone sue spectant. (Rotuli, V. k. 244. 1. 1454-ből.) Vagy 1301-ben: a püspökségek javainak eladományozása ut de jure Corone et ratione Prerogative & diginitatis sue ad ipsum D. Regem et non alium pertinet (Rotuli, I. 97.1. 10. sz., I. 93. 1. 5. sz.), s ezeket senki sem bírhatja más jogon, mint de Domino Rege & heredibus suis ut de Corona (uo. I. 97. 1.), s ezek a jogok de Corona non poterunt separari (uo.). Vagy IV. Eduárd 1459-ben megkülönbözteti saját családi (de capite bírt) birtokait a királyi (állami) ut de corona bírt birtokoktól. (Rotuli, V. 360. 1.) A hűség, illetőleg ebben a polgárháborúktól véres, a fehér és a piros rózsa harcától gyötört korban a hűtlenség, árulás objektuma szintén sok esetben az angol korona. Az angol király hűbérese a király koronájától bírja hűbérét, hűsége is a királynak és koronájának szól, árulása a király és koronája elleni árulás. Pl. William de la Pole-ról, Suffolk hercegéről mondja a parlament VI. Henriknek 1451-ben : traytor . . . ayenst youre Regalie, Dignitie and youre Corones of yours Realmes of England and of Fraunce (Rotuli, V. 226.1. 1451-ből), ki treasons ayents the Kings owne persone, his Corone, his Regalie and his land (uo. 177. 1., ugyanígy uo. 349. 1. 1459-ből) követett el. Vagy mikor egy yorki érsek a király egyik védencét, Antal püspököt a királyi bíróságtól elvonva a saját érseki bírósága elé idézte, ezt tette contra fidem in qua idem Archiepiscopus Domino Regi et Corone sue astringitur, ad exheredationem Regis et heredum (még 1293-ban, Rotuli, 1.104.1.). Tehát az angol korona személyesítése (personification) jelenti azt, hogy a királyi hivatal fogalma mégis csak kezd elválni a király személyétől. (Lásd ezzel szemben Pollock—Maitland ellenkező megállapítását, mellyel csak azért mertünk szembehelyezkedni, mert ők csak a XIII. század végéig s a XIV. elejéig vizsgálják a kérdést, s nem terjeszkednek ki a már idézett és ismét idézendő forráshelyekre.) Hiszen vannak jogok, melyek „in capite", vagyis személye szerint, és vannak, melyek „de jure corone", vagy „ut de corona" illetik a királyt. Ez utóbbiak elidegeníthetetlenek. A király koronájáé a bíráskodás, vagyis a királyi hivatal legfontosabb része, mint ezt a XTII. századi Henry Bractonnak