Századok – 1940
Történeti irodalom - Chrimes; S. B.: English constitutional ideas in the fifteenth century. Ism.: Bartoniek Emma 91
95 TÖRTÉNETI IRODALOM erectis et gemmis adornatis, Honor et Officium Regis sive Principis designatur. (Rotuli parliamentorum, IV. 495. 1.) Semmi sem kézenfekvőbb, mint felvetni a kérdést : van-e összefüggés a magyar szent korona eszméje és ez angol koronaszimbolum között ? Ehhez alaposabban meg kell vizsgálni az angol gyakorlatot. Mert az angol korona szimbolikus jelentősége nem ebben az idézett versben s beszédben fordul elő először, hanem már a XIII. században, mint erre folyóiratunk hasábjain volt alkalmunk rámutatni (1936, 406. 1.). Már a Pollock—Maitland-féle 1895-ben megjelent monumentális angol jogtörténet (History of the English law) is igen jelentős passzusban számol be a „the personification of the crown"-nak nevezett jelenségről (I. 509. 1.). A kezdeteit, de igazán csak a kezdeteit észlelhetjük egy folyamatnak, mondja Pollock—Maitland, mely a király „koronáját" megszemélyesíti. . . A XIII. században ez az arany karika hasznos kezd lenni. Először hallunk arról, hogy ha bűnt követ el valaki, akkor nem csupán a király békéje, hanem az ő „koronája" és méltósága (dignity) ellen is vétkezik. Majd a korona jogairól hallunk, melyeket nem lehet a koronától elidegeníteni, mert ezek teszik ki a koronát (they make indeed the crown), továbbá, mert a király koronája : igazságot szolgáltatni és megtartani a békét. (Bractonból vett idézet : Est enim corona regis facere iustitiam et iudicium et tenere pacem, et sine quibus corona consistere non potest пес tenere.) А XIV. századig, folytatja РоБоск és Maitland, nem lehet elválasztani a koronát a király személyétől. II. Eduárd napjaiban aztán (1307 — 1327) már előretör ez a doctrina. Összeesküvő bárók azt állítják, hogy ők nem a király személye, hanem sokkal inkább a király koronája iránt kötelesek hűségre. Pár év múlva más összeesküvő bárók viszont ugyanezt a tételt vádképen hangoztatják a király egyik kegyence ellen. Sajnos, Pollock és Maitland műve a XIII. századon nem megy túl, Ch. pedig nem folytatja ezt a vizsgálódást és a rendelkezésünkre álló irodalom nem tájékoztat arról, hogy később, a XIV—XV. század folyamán miként alakul az angol korona „személyesítése". Azonban bizonyos képet mégis lehet alkotni ezek alapján is. A legfontosabb s legrégibb adatot Bracton idézett passzusa szolgáltatja, a többit a XIV—XV. századból, a Rotuli Parliamentorum című parlamenti jegyzőkönvvből vettük. (London 1767-1777, I—VI. k.) Az ebből kialakított kép legtöbb vonása megegyezik a Pollock—Maitland-féle jogtörténetből nyert képpel. Minthogy „est corona facere iustitiam et iudicium", s mert : „quae sunt iustitiae et paci annexa ad nullum pertinent nisi tantum ad coronam et dignitatem regiam, пес a corona separari poterunt, cum faciant ipsam coronam" (Bracton : De legibus Angliáé, New Haven 1922, 167.1.), ezért, aki a királyi bíróság elől el akarja vonni magát és akár idegen király, akár a pápa bíráskodása elé viszi ügyeit, az „contra inhibicionem & dignitatem corone Regis Angiié" és „in lesionem diginitatis corone sue" (t. i. regie maiestatis) cselekszik (Rotuli, 1.137.1. 1278-ból s uo. I. 102.1.).Továbbá:
