Századok – 1940

Történeti irodalom - Chrimes; S. B.: English constitutional ideas in the fifteenth century. Ism.: Bartoniek Emma 91

92 TÖRTÉNETI IRODALOM Ch. szerint ez a tétel már magában sem helytálló (amit minden történetkutató készséggel elismer az angol alkotmánytörténet behatóbb ismerete nélkül is), de Stubbs követői még jobban eltúlozták, iskolájuk mai tanítása nem egyéb, mint modern állapotok és gondolatok egyszerű visszavetítése a XV. századba. (Mintha azt a vitát hallanók, mely nemrégiben folyt a magyar alkotmánytörténetkutatás régebbi és újabb irányának követői között.) Stubbs iskolájának túlzott konstitucionalizmusa reakciót provokált, mely aztán a másik végletbe csapva át, azt hirdette, hogy a XV. századi Angliában egyáltalán nem lett volna „alkotmány", s ha volt is, csupán a törvények mindenek feletti tiszteletéből állt. Mi is hát az alkotmány, veti fel ezek után a kérdést Ch. ? „Alkotmány" : a minden államban meglévő kormányzati szabályok és kötelességek összesége. „Alkotmánya" tehát, Ch. szerint, még a despotikus államnak is van. Anachronisztikus és történetellenes értelmezés az, amely csak egyfajta alkotmányt, a mait ismeri el alkotmánynak. Mi mégis helyesebbnek tartjuk Fritz Kern kristálytiszta definícióját : alkotmány a kormányhatalom összetétele, s az alattvalókkal való kölcsönös viszonya. S maga Ch. is (aki, mellesleg mondva, gyakran idézi Kern-t) ehhez jut el, midőn céljának vallja kikutatni a XV. századi angol alkotmány szellemét (spirit of constitution), azokat az eszméket, véleményeket, melyeket ez a kor a kormányzás és a guvernementális jogok elosztásának természetéről alkotott magának. Ch.-nek ezekből a bevezető megjegyzéseiből kitűnik, hogy az angol alkotmánytörténet kutatóit sok olyan módszertani és elvi probléma foglalkoztatja, mint a magyar alkotmánvtörténészeket. Ch. módszere egyébként a német szellemtörténeti metodikával művelt alkotmánytörténeti módszer, mely vagy 15—20 év óta nálunk is meghonosodott. Az angol kutató persze sok tekintetben előnyben van a magyar előtt, hiszen bőséges középkori angol irodalom áll rendelkezésére, melyben itt-ott mindig talál alkotmányos kérdésekről szóló elvi állásfoglalásokat is, s ezért készen kap sok olyan eszmét, véleményt, melyet a magyar kutatónak egyes oklevelek arengáiból, krónikák, prédikációk gondolattöredékeiből, s maguknak az intézményeknek és az alkotmányos életnek vizsgálatából kell kihámoznia. Viszont az angolnak sem áll mindig rendelkezésére egy Sir John Fortescue-nak (XV. század közepe), vagy egy Henry Bractonnak (XIII. század közepe) munkája és Ch. is sok-sok parlamenti jegyzőkönyv s bírósági akta áttanulmányozásából rekonstruálta a XV. századi angol „alkotmány szellemét". Maga a mű 4 fejezetre oszlik. Az első a királyról szól, a második a parlamentről, a harmadik a törvényhozásról (Statutory law and judicial discretion), a negyedik az államelméletről. I. A királyság, vagy ahogy a korabeli angol alkotmányos terminológia mondja : a király státusa (estate of the king). A királyi hatalom elválaszthatatlan a király személyétől, az uralom, s a királyság egész hatásköre az ő személyét illeti. Hiva-