Századok – 1940

Történeti irodalom - Chrimes; S. B.: English constitutional ideas in the fifteenth century. Ism.: Bartoniek Emma 91

93 TÖRTÉNETI IRODALOM tala isteni eredetű, feladata pedig az egész középkorban mindenütt érvényes felfogás szerint a béke és a jogrend fenntartása. A király nélkül nem tudja a XV. századi angol elképzelni az országot, de az utódlás módja nincsen szabályozva. Magánöröklési jog s az alattvalók választása közösen érvényesül a XV. századi angol trónöröklési jogban, tehát az a rendszer, melyet öröklésbe oltott választásnak szoktunk nevezni. A király hatalma nagy, s bár kötve van bölcs tanácsadók meghallgatásához, mégis úgyszólván mindent megtehet, ha azzal nem sérti a törvényt. Új törvény hozásához és adók kirovásához meg kell szereznie alattvalói beleegyezését. Ez a XV. században a parlament útján történik. Ch. megállapításai tehát ugyanazt a képét mutatják az angol királyi hivatalnak s feladatoknak, mint amilyet minden más középkori, mégpedig inkább XV. század előtti államszervezetben is megtalálhatunk, így Magyarországon is. II. A parlament. (The nature of parliament.) Már a XV. század elejétől előfordul, hogy a parlamentáris életben szereplő férfiak vagy jogászok teóriákat állítanak fel a parlament intézményéről, de csak praktikus célra, alkalmilag. A század közepére aztán kialakul a jogászok között a vélemény, hogy a parlament a király legfőbb bírósága, de felbukkan az a nézet is, hogy az „politikai testület,mely a nép szélesebb rétegeit képviseli éspedig az ország rendjeit" (the estates of the reaime), s a század folyamán a parlamentet a három rendből (világi és egyházi lordok és a commons) összeállított testületnek tartják, mely hatalmát részben a rendektől kapja, részben a királytól, mint királyi bíróság. A század végén azután a parlamentet a világi politika központjának tekintik, hol a törvényeket hozzák s „megjavítják a bajokat". Ekkorra szétválik a parlament két háza is, s míg a lordok személyesen jelennek meg az üléseken, addig a „commons" tudatára ébrednek annak, hogy ők nemcsak közvetlen küldőiket, megbízóikat képviselik, hanem az egész ország társadalmának egyik rendjét. Kialakul a majoritás elve is : a törvények elfogadásához a király és a parlament többségének hozzájárulása szükséges. Ez vezet át a harmadik fejezethez, mely a törvényhozásról szól. Itt természetesen Fritz Kern megállapításaiból kell kiindulnia, melyek még igen sokáig fognak irányt mutatni minden középkori alkotmány- és jogtörténeti kutatásnak. Az angol szerző szórul-szóra idézi Kernnek immár kánonszerű megállapítását a jog és állam viszonyáról, bár hozzáteszi, hogy azok a későbbi középkort illetően bizonyos módosításokra szorulnak. Anglia igen későn került a római jog hatása alá s benne igen sokáig megmaradt a germán jogfelfogás, melyet Kerntől a magyar alkotmány- és jogtörténeti kutatás is jól ismer : das Recht is gut, das Recht ist alt, das gute, alte Recht ist ungesetzt und ungeschrieben. Viszont Angliában erősen kifejlődik a szokásjog kodifikációja. A Kerntől jólismert további ősgermán tétel : az újonnan hozott törvény nem más, mint a régi jószokás felújítása, vagy a szokásjog írásbafoglalása, uralkodik Angliában is, még a XV. században is ! Bár előfordul az is, hogy határozottan kimondják, hogy új