Századok – 1939

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33

AZ 1869-1 PÉNZVÁLSÁG ÉS BANK KÉRD ÉS 73 folyást gyakorolni, minthogy ez az osztrák törvényhozás és közigazgatás hatáskörébe tartozik. Örömmel venné azonban, ha a kérdés gyors elintézést nyerne s a bank a következőkben a magyar állam által biztosított, vagy kiadott értékpapírokra, a Földhitelintézet zálogleveleire és teljesen befizetett ipari részvényekre is adna kölcsönt. Az alaptőkének redukciójával szemben semmi észrevétele nincs, de minthogy a bankjegyeknek Magyarországon kényszerforgalmuk van, az ércfedezet csökkentését határozottan ellenzi. A magyarországi fiókok dotációjának felemelését illető óhajt a kormány természetesen magáévá tette. Brestl és a Nemzeti Bank kívánsága azonban a magyar kormány ellenállásán teljesen meghiusult. A pénzügyminiszternek nem sikerült Magyarországgal újabb terhet elfogadtatni, a bank pedig nem tudta elérni, hogy szabadalmát a magyar kormány elismerje. Lónyay a bankügyben megőrizte rendelkezési jogát s azt csak pontosan körülírt, meghatározott ideig tartó engedménnyel szűkítette meg. A bank üzletkörének bővítése és alaptőkéjének csökkentése a magyar kormány hozzájárulása nélkül történt meg az 1868 június 30-i, illetőleg november 13-i törvényben. Az osztrák Nemzeti Bank a magyar kormánynak vele szemben tanúsított magatartása után természetesen legkevésbbé sem tartotta feladatának a magyar érdekek tekintetbevételét. Ε felfogását a magyar hitelszükséglet kielégítése során követett eljárásában következetesen érvényesítette is. Különösen kitűnt a magyar szempontokat figyelmen kívül hagyó, sőt rosszindulattal kezelő üzletpolitikája 1869-ben, mikor a magyar piac elől elvont összegekkel is a bécsi keresletnek igyekezett megfelelni. Lónyaynak ekkori intézkedései, október 13-i jegyzéke már ismeretes. A banknak erre írt válasza október 21-én kelt, benne a felemlített vádakat alaptalanoknak minősítette s tiltakozott az ellen, mintha különböző irányelvek vezetnék a birodalom két felével szemben. Nem mulasztotta el egyúttal, hogy rá ne mutasson arra a sérelmes körülményre, hogy szabadalmát Magyarország kezdettől fogva csak feltételesen és korlátozottan ismerte el, viszont tőle olyan kívánságok teljesítését várja, amelyekre vonatkozó megállapodásokat nélküle hozták és vele utólagosan mindezideig csak szóban közölték. Nem'ismerte el, hogy törvényes jogait beleegyezése nélkül keletkezett szerződések befolyásolhatnák és ilyen egyezmények ellen óvást emelt. Végül határozottan kijelentette, hogy szerződésileg elismert jogainak megtagadása Magyarországban kifejtett tevékenységének megszorítását von-