Századok – 1939
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33
74 JUHÁ.SZ LAJOS hatja maga után.1 Mindamellett egy újabb, november 2-án kelt iratában a Magyarországgal szemben tanúsított magatartását támadó vádakra közölte, hogy az előlegüzlet 28,439.000 frt dotációját felemelni egyáltalában nem szükséges, mert a magyarországi kereslet mindössze 24,185.500 forint, a kölcsönüzletre vonatkozólag azonban ígérte, hogy legközelebbi ülésében lényeges emelést fog javasolni. Az iratváltásokban foglalt védekezésnél, szemrehányásnál és ígéreteknél sokkal jobban megvilágítja az osztrák Nemzeti Bank magyarországi politikáját az Aradi Kereskedelmi Testület ügyében követett eljárása. A válság következtében a testület azzal a kéréssel kereste fel a földmívelési, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumot, hogy eszközölje ki a Nemzeti Banktól egy fiókintézet nyitását Aradon.2 Minthogy ekkor már a kereskedelmi miniszter asztalán feküdt a Pozsonyi Kereskedelmi és Iparbank felterjesztése egy Pozsonyban felállítandó bankfiók iránt és a kassai Kereskedelmi és Iparkamara kérvénye is egy Kassán létesítendő fiók ügyében, Gorove e kérések elintézését fontosnak tartotta.3 A dolgot Lónyay közvetítette a banknál.4 A bank igazgatóságának döntése azonban elutasító volt. Válaszában közölte a magyar pénzügyminiszterrel, hogy ,,a jelenleg létező viszonyok között és míg Magyarországon állása bizonytalan, nem ígérheti, hogy magyarországi működését tovább kiterjeszti annál, mint amennyire jelenlegi üzlete okvetlenül megkívánja. Nem is gondolhat tehát arra, hogy újabb fiókokat létesítsen. Mindamellett nem mond le a reményről, hogy a bankot közelebbről érdeklő többrendbeli kérdések kielégítő elintézése után az igazgatóságnak lehetővé fog tétetni a rendelkezésére álló előnyökben Magyarországot nagyobb mértékben részesíteni, mint eddig tehette."5 Midőn pedig az Aradi Kereskedő Testület kérését közvetlenül is eljuttatta a bankhoz, azzal utasították el, hogy mindaddig, míg a bank jogviszonya Magyarországon szabályozva nem lesz, ilyen kérés figyelembe nem vehető.6 Ilyen események után került sor Irányi Dániel és Jókai Mór interpellációjára az országgyűlésen. Lónyay november 4-i feleletében nyíltan kijelentette, hogy mint magánember a törvényszabta korlátok 1 551/1870. P. M. 2 19—19.738/1869. Ker. M. 3 19—19.117 és 19.489/1869. Ker. M. 1 2508/1869. P. M. 5 Lónyay i. m. 237. 1. 6 19—19.738/1869. Ker. M.
