Századok – 1939

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33

AZ 1869-1 PÉNZVÁLSAG ÉS BANKKÉRDÉS 67 értékű adósságának konvertálásával — a különböző kötvényeket árfolyamértékük szerint egységes, 6%-kai kamatozó járadékkötvényekre cserélve be — az államadósság kamat- és törlesztésterhét sikerült volna annyira csökkentenie, hogy a két ország költségvetésében deficit nélkül fedezetet talált volna. Ε hatalmas művelettel kapcsolatban végre akarta hajtani a valuta rendezését is, csatlakozni akart a latin érmeunióhoz. Mindezek mellett pedig bekövetkezett volna a szabadalmazott osztrák Nemzeti Bank likvidációja is és helyette a birodalom különböző kereskedelmi központjain, Bécsben, Pesten, Prágában, Triesztben és másutt jegybankokat tervezett. Lehetségesnek tartotta a megegyezést mind az államadóssági kötvények tulajdonosaival a konverzióra nézve, mind a bank részvényeseivel a bankrendszer átalakítására. Tisztában volt azzal, hogy tervének keresztülvitele sok és súlyos akadályba ütközött volna, de a végső siker felől nem kételkedett. Abból a meggyőződésből indult ki, hogy „nehéz megpróbáltatások után sokkal hajlandóbbak a nemzetek a gyökeres orvoslást megnyugvással fogadni." ,,Αζ 1867. évben pedig — utólagos tapasztalata szerint — sokat lehetett merni és kivinni, amit később csak említeni sem lett volna tanácsos." Eszméinek megvalósulásával kétségtelenül több vonatkozásban szinte megbecsülhetetlen haszon háramlott volna a birodalomra és külön Magyarországra egyaránt. Ezek az eredmények lebegtek Lónyay szeme előtt és ezért ragaszkodott féléven keresztül olyan szívósan javaslatához.1 Az osztrák pénzügyminiszter, báró Becke, eleinte hajlott Lónyay szándéka felé, készségesen elvégeztette a terv részletes kidolgozásához szükséges számításokat és személyesen is nagy érdeklődéssel működött közre. Július közepe táján Lónyay az uralkodónak is beszámolt pénzügyi elgondolásáról, ki végighallgatva magyar minisztere javaslatát, azzal bocsátotta el, hogy ,,jól meg kell fontolni a célt, melyet el akar érni valaki, de aztán azt, amit elhatározott következetesen és kellő eréllyel kell végrehajtani."2 Ekkoriban Lónyay már előkészítette az államadósság ügyében összeülő értekezletnek előterjesztéseit. Július végén állandóan Bécsben tartózkodott, hogy e tárgyban végső megbeszéléseit folytassa Becke vei. Kellemetlenül tapasztalta azonban, hogy osztrák társa időközben módosította álláspontját : a birodalom pénzügyi egyensúlyát az államadós-1 Uo. 178. és köv. 1. 2 Kónyi i. m. V. 144. 1.