Századok – 1939
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33
68 JUHÁ.SZ LAJOS ságok ltonverzójának elkerülésével, az adójövedelem emelésével igyekezett elérni.1 Beeke véleményének megváltozása bizonytalanná tette a Lónyay-féle terv jövőjét. Maga Lónyay is megingott javaslatának megvalósíthatásához fűzött reményében és augusztus 21-én Andrássyhoz írt levelében az államadósság kamatainak fizetéséről a következő évre csak átmenetileg kívánt gondoskodni, mialatt egy szűkebbkörű bizottság kidolgozná a deficit végleges megszűntetésére vonatkozó pénzügyi terveket. Közben a politikai helyzet is tisztulna, Beckének az adóreformokba vetett reményéről is bírálatot mondana a tapasztalat.2 Andrássy válasza Lónyayt legkevésbbé sem bátorította, sőt javaslatának felvetésével kapcsolatban óvatosságra intette : „Gondold meg jól — írta augusztus 24-én — és vigyázz, nehogy az iniciatívát egyenesen a magyar kormánynak tulajdonítsák."3 Andrássy és a bizottság többi tagja is, kikkel Lónyay közölte tervét, vonakodtak vállalni a felelősséget olyan javaslatért, mely a birodalom hitelét külföldön esetleg ronthatta volna. Lónyay végül személyesen felkereste Deák Ferencet. Bár ő is azon nézeten volt, hogy a kamatredukció kikerülhetetlen, a kezdeményezést nem ajánlotta.4 Lónyay már szeptember 6-án kénytelen volt — maga is bizonytalan helyzetben — az államadósságokra vonatkozó tanácskozások addigi eredményét a magyar küldöttség elé terjeszteni. Ennek során kifejtette, hogy bár nem sokkal előbb még a birodalmi tanács és az osztrák pénzügyminiszter is a kamatterhek csökkentése mellett voltak, ma már az eszmét elejtették és így más utat kell keresni.5 Azonban Lónyay nem tudott végleg lemondani tervéről. Bár közben az adósságokhoz való hozzájárulás mértékéről folyó tárgyalások előrehaladtak s kialakult a precipuum fogalma, még mindig nem szűnt meg Beckét a konverzió elfogadására kapacitálni. Szeptember 11—12-én némi sikert ért el, elvben nem ellenezték a konverziót.6 Úgy látszott, mégis el fogja fogadtatni tervét s Deák jóváhagyását is ki akarta nyerni. Deák azonban elzárkózott a véleménynyilvánítás elől.7 Lónyay ezek után belátta, hogy nincs más hátra, mint a birodalmi költségvetés egyensúlyát el-1 Uo. 145. I. 2 Uo. 173. 1. 3 Lónyay i. m. 196. 1. 4 Ivónyi i. m. V. 203. 1. 5 Uo. 208. 1. 6 Uo. 223. 1. 7 Uo. 229. 1.
