Századok – 1939

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33

AZ 1869-1 PÉNZVÁLSÁG ÉS BANK KÉRD ÉS 37 kínálkozó érvényesülési lehetőség közepette ekkor még nem siklott az tévutakra. Minthogy a magyar gazdasági fejlődésnek mindezideig egyik legnagyobb akadálya a tőke- és hitelhiány volt, a főfigyelem a hitelgyüjtő és közvetítő intézmények felé fordult. 1867-ig az egész országban 58 takarékpénztár működött, melyek közül 25 még a rendi korszakból mentette át magát, 33 pedig az abszolutizmus utolsó tíz évében keletkezett, évenként növekvő számban. 1848 után csak tíz év múlva, 1858-ban alakult az első, míg az utolsó évben, 1866-ban már nyolccal gyarapodott a meglevők száma. 1867-ben tehát semmi különös ugrást nem jelentett a fejlődésben újabb nyolc takarékpénztár, melyek amúgy is a vidéken oszlottak meg, s egy-egy táj hiteléletében rég érzett szükséget elégítettek ki. Az új alapításoknál jellemzőbbek, a fejlődés irányát sokkal inkább sejttetik a már működő intézetek alapszabálymódosításai. Az 1852-i pátens, még inkább az 1844-i osztrák regulativum, melyek előírásait az abszolutizmus alatt a magyar takarékpénztáraknak követniük kellett, megkötötték a tiszta jövedelem felett való rendelkezést, túlságosan kiterjesztették a hatóságok ellenőrző szerepét, és általában ez intézményeknek inkább a jótékony egyesületek jellegét adták, mintsem a kereskedelmi társaságokét. Az alapszabályok módosítása épp a humanisztikus jelleg megszüntetését célozta és az üzleti nyereség fokozását iparkodott elősegíteni.1 Nagyobb lendülettel indultak meg a kiegyezés után Magyarországon a bankalapítások. 1867-ig összesen öt bank működött az országban, közülük három a fővárosban, hol a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, az Első Magyar Iparbank és a Földhitelintézet mellett az osztrák Nemzeti Bank s a bécsi Hitelintézet pesti fiókjai álltak a hitelélet rendelkezésére. 1867-ben rögtön hét új bank alakult, kettő a fővárosban, öt a vidéken, valamennyi tekintélyes alaptőkével. A Pesten alakult Magyar Általános Hitelbank alaptőkéje 15 millió forint volt, melyre hat milliót még a működés megkezdése előtt befizettek, míg a Budai Kereskedelmi és Iparbank milliós alaptőkéjéből 600.000 frt-ot. A vidéken alakult bankok Szeged, Temesvár, Pozsony és Kassa közt oszlottak meg. A bankügy fejlődése, noha egy év alatt több új intézet jött létre, mint addig összesen, nem mondható túlzottnak, inkább a magyarországi bankok addigi száma volt az előző idők mostoha körülményeiből könnyen magyarázhatóan 1 Vargha i. m. 368. 1.