Századok – 1939

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33

36 JUHÁSZ LAJOS alászállt 144 millióra, s a bankjegyforgalom az 1862-i 426 millióval szemben 351 millióra apadt, 1866 végén 284 millió bankjegy és 224 millió államjegy, összesen tehát 508 millió forintnyi pénzjegy állt a gazdasági élet rendelkezésére. Pénz­szűke és háborús viszonyok után 1867-re hirtelen óriási pénzbőség árasztotta el a birodalmat.1 Az 1867—68-as évek pénzbőségében jelentékeny rész jutott a külföldről Magyarországba folyó összegeknek is. Gazdaságunkat külföldi tőke elsősorban gabonakivitelünk révén frissítette fel. A kiegyezés két első éve hosszú időkig el nem ért jó termést hozott ; kialakuló közlekedési háló­zatunk első felhasználásával nagy tételekben szállíthattuk feleslegünket külföldre. Ausztriát leszámítva, Németország és Svájc voltak ekkor a magyar búza legfontosabb fogyasztói, az innen történő fizetések nem csekély hatással voltak a ma­gyar pénzpiac alakulására.2 De egyre fokozottabb mértékben kereste fel Magyarországot a külföldi tőke is, igyekezve kedvező elhelyezést nyerni hitelintézetekben, kereskedelmi és ipari vállalatok alapításában. Az előző évek kötöttségéből felszabadult magyar társadalom az új helyzetet gyorsan felismerte ; mozgékonyan, egyre jobban kibontakozó és szélesebb köröket átfogó lendülettel igyekezett a kínálkozó lehetőségeket kihasználni. A meglévő alapok a gazdasági életnek majd minden ágában elégtelennek bizonyultak, számos területen pedig még a legelső kezdeményezés is a jövő feladatai közé tarto­zott. Bár így a gazdasági tevékenység tág teret találhatott az érvényesülésre, méretei kezdetben, az 1867. évben még­sem öltöttek különösebben nagy arányokat. A vállalkozá­sokat ekkor még bizonyos józan mérséklet jellemezte. Az új alapítások elsősorban régi terveket valósítottak meg, tényleg meglévő hiányokat töltöttek be, az ország gazdasági szer­kezetének helyes ismeretéből eredő elképzelések átgondolt, kellő megalapozottságú megvalósításai voltak. Új vállalko­zások mellett ekkor körülbelül még egyforma jelentőséggel bírt a meglévő vállalatok üzemének bővítése, vagy átszerve­zése. A természetes, erőteljes, friss vállalkozó szellemet kez­detben a könnyű siker még nem mérgezte meg, a bőven 1 Vargha Gy. : A magyar hitelügy és hitelintézetek története (Budapest 1896) 278. és köv. 1. Pester Lloyd, 1867 jan. 9-iki és köv. számok. 2 R. Kiihne : Die Geschichte des ungarischen Getreidehan­dels (Magyaróvár 1919) 8. 1. — Bontoux J. : Magyarország és Európa élelmezése (Bécs 1868) 9. és 31. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents