Századok – 1939
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33
AZ 1869-1 PÉNZ VÁLSÁG ÉS BANKKÉRDÉS 35 nevéhez fűződő rendelkezéseket, melyek károsan hatottak a gazdasági erők szabad kifejtésébe, érvényen kívül helyezték.1 A közjogi téren elért eredmény, a kiegyezés hatása alatt megerősödött a társadalomnak gazdasági tekintetben is jobb jövőre számító várakozása és e bizakodást a kormány kezdeti intézkedései csak támogatni látszottak. A valójában bekövetkező fellendülésnek azonban a társadalom vállalkozó kedvének megelevenedésén és a kormány jóakaratú magatartásán kívül egyéb okai is voltak. Ezek közt első az 1866-i tömeges államjegykibocsátás. Az osztrák Nemzeti Bank szabadalmának 1863-ban való megújításakor ugyanis egyezmény jött létre a kormány és a bank között a birodalomnak a bankkal szemben fennálló adósságairól. A kormány a valuta helyreállítása érdekében kötelezte magát arra, hogy 1866-ig az államadósságokat teljesen rendezi olyan módon, hogy az 1862 végén 217 millió forintra rúgó tartozásából 80 milliót kihasítva, a fennmaradó 137 milliót 1866 végéig kifizeti. A bank ezzel szemben köteles volt ugyanezen időpontig gondoskodni bankjegyeinek szabályszerű ércfedezetéről és 1867-ben megindítani a bankjegyek teljes névértékük szerinti kifizetését. A bank az államtól kapott és saját értékeinek eladásából befolyó összegeket a bankjegyforgalom szűkítésére használta fel. így az államadósság csökkenésével évről-évre süllyedt a bankjegyforgalom is, de emelkedett a bank érckészlete és egyre kisebb lett az ázsió. A kormánynak e valutahelyreállító erőfeszítése azonban nehézségeket okozott a gazdasági életben. A bankjegyek bevonásával a birodalomban, mint zárt pénzforgalmi rendszerben, általános nagy pénzhiány jelentkezett, melyet a gazdasági élet egyre nehezebben tudott elviselni ; fojtó hatása a fizetésképtelenségek számának növekedésében világosan mutatkozott. A kiegyezést megelőző időkben tehát az államnak ez a különben jó célt szolgáló művelete á gazdasági lehetőségeket igen szűkre szorította. Ehhez járult a politikai helyzetben bekövetkezett fordulat, a két irányban felvett háború. A háború azonban felborította a kormány pénzügyi terveit. Kényszerhelyzetben rendkívüli eszközökhöz kellett nyúlnia, melyek közül az általános gazdasági helyzetre közvetlen legnagyobb hatással az előbb 150, majd újabban 90 millió forint értékű állam jegykibocsátás volt. Míg nagy áldozatok árán 1865 végéig sikerült elérni, hogy az állam bankadóssága 1 így az 1852. nov. 26-iki pátenst, mely új egyesületek alakulásáról és működéséről intézkedett s melyet addig részvénytársaságokkal szemben alkalmaztak, a magyar kormány mellőzte. 3*
