Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

32 HAJNAL· ISTVÁN érvényesítése. Minden formát — Freyer megragadó gondolatmenete értelmében — ,,záródarabnak" keíl tekinteni a kultúrképződés állandó körforgásaiban. „Eszköznek", magasabb értelemben, az emberi élet szintjének emelésére. Azonban nem „értelem-tartalmuk" alapján vizsgálandók e záródarabok, nem szellemi erők tartáljaiként, mert így csak az élet áramlásait figyelhetnők meg bennük, Β nem a fejlődés valóságos menetét. Hanem minden anyagiam forma mögött,legyen az a földművelő ekejárása, a kézműves szerszámja, az öregek meséjének hagyományos szövege, a hivatalnok vagy a költő írása : társadalom képleteket kfell keresnünk, generációkon át egymáshoz igazodott egyének együtteseit, mint az élet nagy eszközeinek kitermelő, kezejlő és továbbalakító üzemeit. Legalábbis így vélik s így érzik a szociális rendbe beleszületett emberek, úgy élnek, mint aktív, spontán használói a strukturális módszereknek. Valóban, már nagy m hiba a szocialitásban, ha objektív szellemek uralkodnak kényszerítően fölötte és ragadják magukkal az egyénekei, kiemelve a struktúra-nyújtotta tagozódásból. Azonban k valóságban mégis úgy, olyan rendbe helyezkedik el minden élő társadalom, amilyent a történetileg kialakult módszerek kínálnak neki, hogy éljen velük ; s e módszereken csak azok sajátos képződés-törvényeiket követve alakíthat tovább még a legnagyobb egyéniség is. Ilyen értelemben alá van vetve az ember és a társadalom sorsa a strukturális fejlődés belső törvényeinek. Hajnal István.