Századok – 1939

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385

422 mályusz klemer pedig a katonai érdekek csak később, megtelepedésük után jutottak-e érvényre? Bármiként hangozzék is a magyarázat, ez mit sem változtat a tényen, hogy a rutén kenézek már a középkorban alacsony társadalmi fokon állapodtak meg. 1 )e nem is lehetett ez máskép, ha az úgynevezett kenézlevelek tanúsága szerint katonai szolgálatukról szó sem esett s csak a telepítés, az új lakosság megszerzése volt feladatuk. Mint Sztánfalvai Vajda Lászlóé, aki Szilágyi Erzsébettel a beregmegyei Erdőd kenézséget ugyanezzel a megbízással kapta, cserében elnyerve a bírságok egyharmadát, gabonaőrlő- és kallósmalom állításának jogát, valamint hét évre mentességet a földesúri szolgálmányoktól. Az ő esete korántsem kivétel. Mert például 1512-ben a két munkácsi várnagy Lázár kálniki kenéznek a következő ígéretekkel adta oda az általa alapítandó falunak, amelyet majd Lázárfalvának fognak nevezni, a kenézségét : Más kenézek módjára övé a bírságok harmadrésze, malmot építhet, a falu lakosai pedig 14 évi adómentességben részesülnek. Bizonyára érthető ezek után, hogy a kenézek helyzete rutén földön a XVII. században kevéssel volt kedvezőbb, mint a jobbágyoké, úgyannyira, hogy a megürült kenézséget ezek is elnyerhették, a Mária Terézia-féle úrbér-rendezés alkalmával pedig kiváltságaik megszűntek, maguk meg a jobbágyságba olvadtak be.1 Mculepőcn kevés vá

lt

ozást ok

ozott ellenben a

jászkúnQ

k, sorsában arisztokráciájuknak, a szálláskapitányokna

k nemesekké válása. Bár a közkúnoknak egy része függő helyzetbe, sőt jobbágy sorsba -jutott^ korántse

m veszítették el valamennyié

n önállóság

ukat. A szálláskápitányság ugyanis nem azonos a Töldesúri hatal

ommal," s Így a kapitányok bírói jogköre alá került közkúnok szabadságukat megőrizhették. Ami fenntartotta önállóságukat. az változatlanul érvényben maradó hadiszolgálatuk. Közülük ugyanis nemcsak a birtokkal rendelkezők, tehát nemesi életmód folytatására képesek vonultak hadba, hanem mások, javakkal szűkösen dotáltak is. Bizonyára nem magukban, mint a nemesek, 1 Lehoczky T.: Adalékok az oláh vajdák, oláh és orosz kenézek vagy soltészok és szabadosok intézményéhez hazánkban. Történelmi Tár 1890, 478. s köv. 1., 482. s köv. 1., 162. s köv. 1. 2 Hóman állapítja meg, hogy a szálláskapitány földesura volt a földjein meghúzódó közkúnoknak, de nem azoknak, akiknek hadakozási kötelezettsége fennmaradt. (Magyar történet, II. k. 286. a köv. 1.) Egyébként Kring is említi, hogy a ruralisoknak csak egy része jutott a kapitányoktól gazdaságilag függő helyzetbe (i. h. 184. 1.).