Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
a középkori magyar nemzetiségi politika 4091 ségén és bátorságán nyugodott, méltán kívánhatta meg, hogy a vezetőszerep az állam sorsának irányításában őt illesse meg. . Amíg a szászsá g korán a polg á r s ág sot• s ánη k « letéteményese Jett, a kedvezőtlen életkörülmények közül Magyarországra szakadt^jütésségeí a társadalmi fejlődés alacso-^ nyabb fokán erte arisztokráciájának el nia gvarosodása. Nein nnntha szaThfa" nézve jelentős let t volna ez a rut én vezêtoretëg- TTgy lá.tszik. m ár a, megtelepedés alkalmával, a XIV. században rosszabb helyzetbe jutott, mint az oláhság. Ez ugyanis főleg a királyi uradalmakban, a ruténség ellenben magánföldesurak földjén szállutt meg,1 aminők következtében hiányzott közvetlen kapcsolata azuralkodó\:al. Nem úgy kell értenünk, mintha oláhok nem lettek volna a nagybirtok alattvalói, hiszen például a váradi püspökség falvaik hosszú sorát telepítette meg,2 másrészt meg rutének éltek a munkácsi királyi dominium területén, azonban ezek többsége mégis inkább lett földesúri jobbágy, mint amazok tömege. Magánbirtokon pedig nehezebb a tele pít ő kenézek hely zet e. MerF amíg a Kendeffyek az általuk alapított falvaknak kenézei lettek Hunyadban, addig az Ujhelyi-család ugocsai, beregi birtokain megtelepülő rutének vezetői, a bilkei vajdák, évszázados per után is kénytelenek voltak népeik negyedrészét a földesúrnak átengedni.3 Igaz, az Újhelyiek a föld jogán valamennyi új falut maguknak követelték s így a rutén vajdák még aránylag jól jártak, de mert — a Kendeffypélda szerint — királyi uradalomban kedvezőbb lett volna sorsuk, kétségtelenül már az első lépésnél súlyosabbnak bizonyult a terhük, mint általában az oláhoké. Ehhez járult, hogy a nagybirtok határai közül nehezebben lehetett kiemelkedni, mint egy királyi váruradalomból. A főúri bandérium is adott ugyan alkalmat a katonáskodásra, hadi érdemek s ezek jutalmául szolgáló újabb kiváltságok szerzésére, azonban az előnyök nem biztosítottak helyet az országos rendek sorában. Csak találgatni lehetne, hogy vájjon már eleve azért kerültek-e a rutének inkább nagybirtokra, mint királyi uradalomba, mert kenézcsaládjaik az oláhokénál kisebb mértékben voltak kún, általában török eredetűek, vagy 1 Hodinka Α.: A munkácsi görög-katholikus püspökség története (Budapest 1910), 76. 1. 2 Bunyitay V.: A váradi püspökség története (Nagyvárad 1883), II. k. 298. s köv. 1. 3 Szabó I.: Ugocsa megye (Budapest 1937), 101. s köv. 1.
