Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
420 MÁLYuSZ ele mér Berzeviczyek, még feljebb emelkedtek s ezzel megszakadtak kapcsolataik,1 a békés hajlamúak kerekedtek felül. Bizonyára azért, mert nem érvényesült többé azoknak a szava, ösztönzése és példája, akik eddig is a harcos elemet képviselték . Ha nem is ily nagy méretű, de igen sokban hasonló lehetett az átalakulás az Ο R d é I YÍ__SZ Á, SZ qk körében. Mert senkit se tévesszenek meg a szász városokat ma is övező hatalmas falak és bástyák, a kis falvak fölé emelkedő templomerődök, amelyekre oly büszkén szokott a szász történetírás, mint népe katonás szellemének bizonyságaira felmutatni. Az igazi harcos a középkorban nem bevehetetlen erődítmények mögé bújt el, nem a védelemben adta tanújelét bátorságának, hanem a támadásban. Mint a székelység is, amely valóban izig-vérig fegyverforgató nép volt, hullatta is vérét bőven a harctereken, falak építését azonban feleslegesnek találta. Nem a véletlen tehát az oka, hogy a szászság háborús szerepléséről történetírói oly keveset tudnak mondani, hanem a népnek a békés tevékenység iránti vonzódása. Ellenséges érzelem sem állíthatja, hogy a változás kárára lett a szászságnak. Mentesülve a hadakozás gondjaitól és megkíméltetve a vérve szteségektől, minden erejét amelyek északon és délkeleten szinte gomba módra bújtak ki a föld alól, s a gazdag, népes falvak egyaránt tanúskodnak, hogy a németség példaadó buzgalommal használta ki a kitűnő alkalmat. Egyházi, művelődési intézményeinek sokasága s magas színvonala, külföldön vásárolt vagy otthon másolgatott kódexei nagy száma s mindenkor elismeréssel méltányolt könyvkultúrája2 pedig bizonyságul szolgál, hogy a kedvező anyagi helyzet, sőt gazdagság szellemi művelődésének is melegágya lett. A békés élet sok ragyogó ténye mellett azonban hálátlanság volna megfeledkeznünk arról, liogv az önmagáért való munkálkodásnak a feltételét a magyarság, az ő állama és magyar nyelvű, érzésű társadalma teremtette meg, amidőn elhárította a veszélyt, hogy a Szepesség és Erdély a hadak országútjává váljék. S éppen mert a biztonság az ő erélyén és erején, uralomra termett-1 Berzeviczy Kakas a XIV. sz. legelején Szepes megye alispánja, azaz akkor már a főispán familiárisa s így a köznemesség tagja, a Görgeyek pedig csak 1319-ig szerepelnek a szász comesek közt. (Ld. a névsorokat Fekete Nagy i. m. 355., 309. 1.) 2 Pukánszky Β.: A magyarországi német irodalom története. (Budapest 1926), 55. s köv. 1. Ivánka E.: Két magyarországi plébánia könyvtár a XV. században. Századok 1938. 143. s köv. 1.
