Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
a középkori magyar nemzetiségi politika 445 hatóságától s követeléseitől mindaddig mentesítette, amíg az egyház iránti kötelességeikkel meg nem barátkoztak.1 A kereszténység meghonosodása nem jelentett ugyan magyarosodást, azonban mégis igen széles akadályt hidalt át. A köznép asszimilációja szempontjából igen fontos volt az a körülmény, hogy a kúnok. számuk megnövekedése után, kirajzottak eredeti települési helyeikről s magyar környezetbe vándoroltak. így Szegeden oly sok kún élt. hogy külön Kún-utca alakult,2 de megtelepedtek a kúnok a margitszigeti apácák vastoroki birtokán is.3 Másrészt, megmagyar jobbágyok települnek kún területre. Például Mátyás 147o-hen megengedte, hogy a halasi székhez tartozó több szállásra a kapitányok „magyar törvényű népeket" hozhassanak s felszólított mindenkit, hogy az átköltözőket hagyja szabadon elmenni.4 Vagyis a jobbágy költözés szabads ága előmozdította a lakosság összevegyülését. A döntő tényező azonban kétségtelenül az volt, hogy a jászkún települési terület a magyar néptalaj kellős közepére esett s így minden oldalról életerős magyar tömegek vették őket körül. Bárhová mentek, magyarokkal találkoztak, bárki jött közéjük, az magyar volt. Aa szász, o láh. kún r jász ba.rcos elemnek az asszimilációja kétségtelenuTgyarapította, erősítet te a magyarságot. Hadi szempontból vitathatatlanul a legjobbakat csatolta ez magához^ Nyeresége azonban a mási k félnek, a nemzetiségéknek veszteség, hiszen legkitűnőbb, uralomra, vezet esre termett^ tagjai rostálódtak ki közülük . Az ő távozásukat főleg azoknak a népcsoportoknak kellett megérezniök, amelyekben a harci erények kezdettől fogva nem lobogtak olthatatlan tűzzel. A változás legfeltűnőbb a szepesi szászok körében, mivel náluk határozott időponthoz, az 1317. évhez köthető a hadiszolgálatnak az adó négyszeresével való megváltása. Addig, Károly Róbert elismerő szavai szerint is, derekasan megállotta katonakontingensük a harctéren helyét. Amint azonban vezetői, mint a Görgeyek, bejutottak a magyar köznemességbe, mások meg, így a 1 1364-ben még nem fizettek tizedet, a pápa azonban ekkor a váci püspök kérésére s jelentésére, hogy már keresztények, kérte a királyt, hogy szorítsa őket kötelességeik teljesítésére. (Theiner, II. k. 59. 1.) 2 Reizner J.: Szeged története (Szeged 1900), 104. 1. — 1522-ben 26 Kun nevű ember élt a városban. (Uo. III. k. 141. 1.) 3 Gyárfás i. m. III. k. 509. 1. Vagy 1347-ben 12 sátorlakó kún Töttös mester birtokára költözik a nemzetségi bíró engedélyével» (Uo. 484. 1.) 4 Uo. 675., 677. I. 28*
