Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
418 mXlyusz elemér követelte.1 Akciója így ugyanabból a meggondolásból fakadt, mint a szászokkal vagy oláhokkal szemben követett eljárása. Lehetetlen fel nem ismerni, hogy mind a három nemzetiséggel szemben ugyanazt az elvet érvényesítette. Éppen ez a megegyezés jogosíthat fel annak hangsúlyozására, hogy politikája nem esetlegesen alakult, hanem tudatos megfontolás eredménye volt.2 Az is tervszerűségre vall, hogy mint a szászoknál vagy oláhoknál" a kuno knál sem törekedett az államhatalom a magyarosításra. Az asszimiláció az ő körükben szintén társadalmi erők munkája volt. Hasonlíthatatlanul sikeresebb, mint Erdélyben, mert már a középkorban magyarrá tette a kúnokat s talán éppen ezért nem lesz felesleges egy-két körülményre utalnunk. A kún arisztokrácia elmagyarosodása már a XIV. században bekövetkezhetett. Az ekkor kialakult állandó telepek ugyanis nevükben fenntartották, megörökítették tulajdonosaik emlékét s mert Törteiszállása, Besemihályszállása, Csorbajánosszállása, Kömpöcszállása, Alonynépeszállása stb. falvakkal találkozunk, a magyaros formából a kapitányok magyarságára következtethetünk.* Szerepe volt az egyháznak is, az ő munkájának útját azonban megint Nagy Lajos egyengette. Könnyű volt észrevennie, hogy a kereszténység elfogadásának, meggyökereződésének nagy akadálya a félelem, hogy az egyház iránti kötelezettségek súlyosak lesznek. Felhatalmazást szerzett tehát 1351-ben a pápától, hogy ő állapíthassa meg a jászkúnok egyházi hovátartozását, a tized helyett pedig harmincad legyen a terhük,4 majd apostoli buzgalommal maga építtetett templomokat s azok híveit a megyéspüspökök jog-1 A kx'inok körében később is folytak vizsgálatok annak megállapítására, hogy a kapitányok jogosan tartják-e a tisztséget kezükben. így 1436-ban Zsigmond megvizsgáltatta a kapitányok jogcímeit, mint néhány, ez alkalommal kiállított megerősítő oklevélből is kitűnik. (Varga i. m. 229., s köv. 1.) 2 Az alapelv érvényesülését mutatja a besenyők sorsa is. Ok a XIV. sz.-ra már elmagyarosodtak s így megszűnt nemzetiség-jellegük. Ahol azonban nagyobb számban éltek, Fehér megye területén, ott közűlök a katonáskodókat, a „nemes besenyőket" Nagy Lajos 1352-ben az országos nemesek közé vette fel, elrendelve, hogy mint más nemesek, ők is a fehérmegyei főispán hatásköre alá tartozzanak. (Csánki i. m. III. k. 300. 1.) A közbesenyők természetesen jobbágyokká lettek. 3 A köznemességgel szövődő családi kapcsolatokra vonatkozólag v. ö. Gyárfás i. m. III. k. 699. s köv. i. 4 A. Theiner : Vetera monument a historica Hungáriám sacram illustrantia (Roma 1859), I. k. 797. s köv. 1. Lajos eredetileg a tized teljes elengedését kérte.
