Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
a középkori magyar nemzetiségi politika 4091 Vájjon mikor és milyen alapon állapították meg, hogy kiknek a családjai nyerik el a kapitányságot, vájjon a kúnok döntöttek-e, vagy a király — ezekre az igen lényeges kérdésekre választ Zsigmondnak 1404-i rendeletéből nyerünk. Azt hagyta meg vele a király az alnádornak, a kúnok akkori bírájának, hogy vizsgálja meg, milyen címen tartják kezükben a kim kapitányok hatalmukat, kényszerítse őket bizonyítékaik felmutatására s egyszersmind felhatalmazta, hogy azokat, akiknek van Nagy Lajostól, Erzsébet vagy Mária királynőtől származó oklevelük, erősítse meg tisztségükben, ellenben mindazokat, akiknek nincs privilégiumok vagy a felhatalmazást valamelyik bírótól kapták, fossza meg a kapitányságtól és adja ezt másoknak.1 Az oklevél tanúsága szerint a kapitánysággal a király rendelkezett, azt megbízottjával elvehette, ha a jogalapot nem találta kielégítőnek s másra ruházhatta.2 Az is kitűnik azonban Zsigmond rendeletéből, hogy a XV. század elején a kapitányság jogcíme a Nagy Lajostól vágy utódaitól származó felhatalmazás, privilégium. Tehát a király döntött s mert Károly Róbert nevét nem említi Zsigmond, nyilvánvalóan a XIV. század közepén, második feléhen rendeződött el, hogy kik legyenek a szálláskapitányok. Úgy látszik, Nagy Lajos korára éreztette a kúnok körében annyira hatását az állandó megtelepülés, hogy a királyi hatalomnak közbe kellett lépnie és a nemzetségi bíráskodás helyébe a kapitányságot állítani. A nagy átrendezés azon családok közt, amelyek a nemzetségi bírói hatalmat gyakorolták, bizonyára talált elszegényedőket. Ezeket a király, a jelek szerint, kizárta a tisztségviselésből s helyükbe olyanokat is állíthatott, akik számára a megbízatás felemelkedést jelentett. AkiválasztásL-S—ugyan úg y a háttérbe szorítást a ha di érdek irányíthatta. .Mert joggal következtethetjük, hogy lm á kapitányság nyújtotta előnyökkel szemben a katonai szolgálat az egyetlen teher, ezt mérlegelve döntöttek, ki lépjen a közrendű k ún ok élére . Az elrendezés igazságos és méltányos voltát bajos volna kétségbe vonni, hiszen a gazdasági előnyök, amelyek a h adi szolgálat mellőzhetetlen feltételéül tekinthetők, azoknak jutottak, akik a katonáskodás terheit viselték. Még kevésbbé kétséges, hogy a királyi hatalom nyúlt be a kúnok szervezetébe. De csak akkor •— tegyük hozzá —, amidőn a katonai érdek a közbelépést 1 Gyárfás i. m. III. k. 539. 1. 2 A későbbi évekből több oly királyi oklevél ismeretes, amelyek tárgya kapitányság adományozása (pl. uo. 584., 734. 1.) Századok 1939, IX—X. 27
