Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

TÖRTÉNELEM ÉS »ZOCIOUSOJA 31 pelhet a társadalomszerkezet, kultúrszerkezet fogalmában. Az emberek egymásközti elhelyezkedése, kölcsönössége a szeniélyies megjelenéstől kezdve a bonyolult tagozódásokig : ν éger ed m é ny k épen mind anyagias formák közreműködésével történik s áll meg, amióta az ember felemelkedett állítólagos egykori ösztönösségéből. A konkrét szerkezetigégek tanulmányozásában találkozhátik, s kell is találkoznia a történelemnek és a szociológiának. Szerkezetiségek, amelyek által az emberiség mintegy kiemeli magát az élet ösztönös folyásából. Az anyaghoz kapcsolódik, anyagot vesz fel a maga életműködésébe, hogy aztán mint társadalmi óriásüzem ura legyen a maga és ja külső világ természetének. Nem merőben új gondolatok ezek, a szociológiában ma már alig is lehet új, még nem érintett szempontokat feuvetni. Nem is a szociológia számára kínáljuk e szempontokat, hanem a szociológia és a történelem közös munkájának szolgálatára, anélkül, hogy bármelyiknek sokfelé mélyülő problematikáját elsekélyesíteni akarnók. J A társadalomfejlődések vizsgálatánál az első feladat a közösségképződés konkrét módszereinek vizsgálata, nemcsak eredményeikben, hanem működésükben is, azaz az élethez való viszonyulásaikban. Ide kell értenünk úgy a „szellemi" módszereket, a gondolatok-érzelmek anyagias kifejezésformáit, mint a közvetlenül az anyaggal bánó módszereket, a technikát, legtágabb értelmében. Összetartó, egymásbaillesztő, tagozó szerepük tartja fenn a („szociális formákat", s tartja fenn, képzés, hagyományozás által, egymástkövető generációk szerves közösségét is. A kifejezés, a hang, sőt a szilárdan objektivált forma is eltűnik az idők múlásával, minen részletében soha meg nem figyelhető ; de szerepük, működésük megérthető, a konkrét társadalomalakulások tehát történetileg megmagyarázhatók. A „pozitivista" történettudomány tulajdonképen régóta elvégezte a „szociális tények" és a „folyó élet" elkülönítését, amidőn a „segédtudományokat" és a „művelődéstörténetet" saját módszerekkel dolgozó külön studiumokká alakította ki. Pedig a történelemnek állítólag nem feladata törvényszerűségek felfedése, hanem csak a· mult élet ábrázolása. Ε studiumok bármelyikében mégis több alkalmat találhat a szociológia az objektív strukturálódások megfigyelésére, mint az összes primitív népek ethnográfiájában. Másrészt azonban e studiumok termékeny továbbfejlődésének alapfeltétele a szociológiai szemlélet teljes