Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
a középkori magyar nemzetiségi politika 4091 Az állam jellegének hűbérivé válása azonban nemcsak a királyi hatalom korlátozását, a nemzetiségekkel szemben pedig új magatartásnak a felöltését vonta maga után. A nagybirtok urai nem maradtak passzív szemlélők s mert a király mellé az állam sorsának intézőivé küzdötték fel magukat, az ő állásfoglalásuk is közrejátszott a politika irányvonalának kibontakozásában. Ezt a szerepüket azonban nem a királyi intézkedések elgáncsolásában kell látnunk. Bizonyára voltak egyesek, akik szívesen rátették volna kezüket a nemzetiségek kisebb töredékére, eredménytelen kísérletezéseik, az egyéni vállalkozások azonban nern jellemzők a rendszerre. Ennek lényegét a harmóniában, a királlyal való együttműködésben kell felismernünk, azokban az intézkedésekben, amelyek megtételéhez mindkét fél — király és nagybirtok — eleve hozzájárult. 1 hjmnek jHidig azt jtz elvetetel d nthetjük, hogy ről új lakosok at s juttat liât ja őket földhöz. A sok jog mellett, amelyet a nagybirtok a XIII. században a magáévá tett, ez természetesnek látszik, azonban az; oláhokat visszakövetelő 1293-i királyi intézkedés,1 vagy ugyancsak III. Endrének egy évvel korábbi felhatalmazása, hogy az Ákos-nemzetség egyik tagja három hunyadmegyei falujában oláhokat telepíthet,2 arra utal, hogy mégsem volt egészen magától értetődő. Abból a tényből, hogy az egyházi birtokon kialakuló városok kiváltságleveleit eleinte nem a földesúr, hanem a király állította ki s a bennük foglalt kedvezményeket ő adta meg az iij polgároknak,3 talán szabad ana következtetnünk, hogy engedélye nemcsak gazdasági vonatkozású volt, hanem általában a földesúrnak a betelepülők iránti jogát is biztosította.4 De ha ezt csak feltételesen állíthatjuk is, annál vitathatatlanabbnak tűnik 1 Wenzel, V. k. 81. 1. 2 Szádeczky L. : Az oláh telepítés legelső okleveles emléke. Századok 1908, 580. 1. 3 Hóman B. : A magyar városok az Árpádok korában (Budapest 1908), 36. 1. — Az itt idézett privilégiumok közül a legjellemzőbb II. Endre 1233.-i kiváltságlevele az esztergomi káptalan szebellébi németéi részére. (Knauz, I. k. 298. 1.) 4 A „hospesekre" vonatkozó adatok, amint Lederer Emma igen becses tanulmányában felsorakoztatta őket (A legrégibb magyar iparososztály kialakulása. Századok 1928, 513. s köv. 1.), nem szólnak azon feltevés ellen, hogy a XI—XII. században is királyi engedély volt szükséges, hogy egy magánbirtokos bevándorlókhoz juthasson. Tagányi ugyan úgy értelmezi Kálmán I. 35.-t, mintha a várjobbágyok maguk telepítették volna földjeikre a hospeseket (Vármegyéink eredetének kérdése. Történeti Szemle 1913, 519. 1.), azonban a szöveg nem erősíti meg magyarázatát.
