Századok – 1939

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385

398 mályusz elemér ugyanazt részekre tördelt állapotában, a kísérletek sikeres meghiúsításában bizonyára részük volt a központi hatalom végrehajtó közegeinek is,1

amelyek hivatásszerűen őrködtek a gondjaikra bízott népek felett. Az egységbe fogás — ezt felesleges is említeni — az érdekelt nem

ze

tiségek vá

gyain

ak mpcrvnlnanlágát

jplAn£a£ta-Magátói értetődik, hogy tisztában voltak régi és újabb helyzetük különbségével, az előnyökkel, amelyeket a fejedelmi kegy rájuk hintett s az is természetes, hogy a fejlődés lehetőségeit igyekeztek kihasználni, a kereteket élettel kitölteni. Még azt is joggal tételezhetjük fel, hogy iparkodtak kieszközölni kéréseikkel s ígéreteikkel a számukra oly annyira kedvező fordulatot. A döntő ok azonban ·— s ezt újból hangsúlyozzuk —- nem vágyódásuk volt, hanem az a helyzet, amelybe a királyság az általános fejlődés során a XIII. században eljutott, s a kényszerítő erő, hogy igyekezzék menteni a még menthetőt. Ε tekintetben bizonyságul hivatkozhatunk arra, hogy az első privilégium, az Andreanum, lényegében széles méretekre szabott városi kiváltságlevél.2 Úgy tűnik fel, hogy megszerkesztői nem egy tájnak és nemzetiségnek adott helyzetéből indultak ki, hanem bizonyos célok lebegtek előttük, s mert ezek elérése volt számukra a fontos, a városi privilégiumokat vették mintául. Azokat, amelyek feladata hasonlóképen a királyi hatalom befolyásának s a lakossággal való közvetlen kapcsolatnak a biztosítása volt. A területi és jogi egység kimondása az asszimilációs törekvések elejtésével járt együtt. A két mozzanat ^szoros összefüggésben Miit,

mivel tömöríteni és magyarosítani nem lehetett egyszerre. Talán meddő dolognak tűnik fel kutaFinrliógy melyik az ok és melyik az okozat. De mert a politika irányvonalát igyekszünk megállapítani, ismét hangsúlyoznunk kell, hogy meggyőződésünk szerint az uralkodók előbb mondottak le az asszimilációról — amidőn t. i. megértették, hogy hiányzanak az előfeltételei — s csak azután adták ki egységesítő kiváltságleveleiket. Kényszerű belenyugvás váltotta ki elhatározásukat, de csak akkor, amikor elfogytak eszközeik. Azzal, hogy nem erőltették tovább a régi irányzatot, hanem alkalmazkodtak a megváltozott időkhöz, kétségtelenül politikai érzékükről s belátásukról is tanúságot tettek. 1 Drugeth Fülöp szepesi ispán és Csák Máté harcaira ld. Bal J. : Szepesvára története (Lőcse 1914), 35. 1. 2 Ezt a jellegét már Hóman B. is kiemelte.