Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
a középkori magyar nemzetiségi politika 4091 nemeseit népeikkel együtt osszák szét egész Magyarországon s felettük az ispánok ítéljenek.1 Mint a leírásból kitűnik, a király együtt akarta tartani a kúnokat, azonban az előkelők kívánságára és hogy a reá ferde szemmel néző urakat kiengesztelje, belenyugodott, hogy a nemzetiségeket szétszóró régi politika feléledjen. A nagybirtok azzal indokolta követelését, hogy a kúnok, csoportokra osztva, többé nem tudnak majd hatalmaskodni, azonban ezeknek a szép szavaknak kár volna hitelt adnunk. Arra kell ugyanis gondolnunk, hogy nem birtokfoglalásokat róttak fel a kúnoknak, hanem a nomadizáló élettel együtt járó károkat, a megtelepedett és pásztorkodó nép közti súrlódásokat, ezek pedig csak fokozódhattak, amint a kúnokból oly távoli országrészeknek is juttattak, amelyek eddig mentesek maradtak az inváziótól. Az igazi okra, azt hisszük, Rogeriusnak az a megjegyzése világít rá, hogy a sok szegénysorsú kúnt valósággal ingyen kapták meg a magyarok serviensekül.2 Mivel bizonyára nem a magyar közszabadok fogadták a kúnokat szolgálatukba, joggal következtethetjük, hogy a királynak és nagybirtoknak ugyanazon motívumokból fakadó törekvése állott szemben egymással : Mindkettő egyará nt az embert, a jakosságot akart a magának megszerezni, b ízt ősit an h Ennek a célnak az erdekében ruházták fel királyaink a Alii, században a nemzetiségek közül a 7 erdélyi és szepesi szászokat, majd a tatárjárás után a jászkúnokat piivilég iumokkal . A kiváltságlevelek ugyanis egyeteml egesen Kizonyos jogok részeseivé avatva őket, megakadál yoz -ták, hogy a nagybirtok rájuk tehesse kezét. jCétségtelen, h ogy" nem az iron betű váltotta ki a löurak tartózkodását, hanem sokkal inkább a szolidaritásnak a nemzetiségekben felébredt vagy erőre kapó érzése, az egységnek a tudata, amely magában is védekezésre bátorít s nem egyedül a fenyegetett néprészt, hanem az egész közösséget sarkalja ellenállásra. Bár nem vitás, hogy egy zárt területen élő nemzetiséget nehezebb földesúri joghatóság alá vetni, mint 1 Szentpétery : Scriptores rerum Hungaricarum, II. k. 554., 557. 1. 2 „cum essent multi et pauperes inter eos, habebant Hungari de eis quasi pro nihilo servientes." (Uo. 557.1.) — A szétszóró szándékról Kézai is szól : ,,. . . ipsi regi Belae ipsos dispergere in animo pervenisset per provincias et nunquam id facere praesumpsisset, in regno emergere laesionem sperans per eosdem. Hoc ipsum dicitur rex Stephanus pater eius [Ladislai ] bonae memoriae de ipsis cogi-tasse. et propter cautelam memoratam retraxisse suum velle." (Uo. I. k. 187. 1.)
