Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
a középkori magyar nemzetiségi politika 4091 élő lakosság is . Ezzel, miután földesúri joghatóság alá került, többé nem rendelkezett szabadon, tehát ne m is telepíthette, költöztethette át tetszése szerint oda, ahol, megítélése szerint, éppen szükség lett volna reá. Ha ebből a szemszögből vetünk futó pillantást az erdélyi szászságra, azonnal megértjük, hogy a teljes asszimilációra törekvő politika alapfeltétele már az Andreanum előtt megsemmisült. A Szeben-vidéki, eredetileg széttagolt szász telepek ugyanis akkor olvadtak volna be a közéjük ékelődő magyarságba, ha ez náluknál nagyobb számú. Lehetséges, hogy már kezdetben sem volt a magyarság döntő fölényben, mivel Erdélynek ezt a táját, a Dunántúlhoz viszonyítva, aránylag későn és gyéren szállotta meg, más vidékek népszaporulatára pedig exponáltabb helyen, mint például a Székelyföldön volt szükség. De bármi volt is az ok, elmaradt a túlsúlyt biztosító népi utánpótlás, s így a magyar falvak^amelyek szerepe a széttagolás lett volna,, TT "Rndre körara közbeékelődő nyúlványokká és szigetekké v áltak. A THrály 1224-ben számot vethetett helyzetükkel, s mert jól tudta, hog y most még kevés bbé_v an módjában magy ar rajok betelepítésével erősíteni őket, mint elődeinek a XII. században, kivonta lakosságukat a szászok gyűrűjéből. Ezzel megmentette a magyarságot _az. eínémetesedéstől —" á "sêbësî székelyekről határozottan állíthatjuk, Tiogy keletebbre kerültek, âZâZ et Székelyföld egy részének lakóivá lettek1 —, ugyanakkor azonban le kellett vonnia az új helyzet következményeit. Amidőn a magukban maradó szászok területi egységét biztosította, voltaképen a logikusan következő további lépést tette meg. A jogi egység megadása, hangsúlyozása hasonlóképen mélyebb, nem futólag előtűnő okokból eredt. Amikor a nagybirtok mohó étvággyal rávetve magát a királyi uradalmakra, ezek népeit sietve magánföldesúri alattvalókká tette, a király a még hatalma alatt maradottakra egyre féltőbb aggodalommal tekinthetett. Joggal tarthatott attól, hogy a korona érdekében végzett szolgálatokra hivatkozva, ezeket is adományul fogják tőle kérni s minél nagyobb mértékben szorul a főurakra, annál inkább kénytelen engedni kívánságaiknak. Szinte megállíthatatla^körforgásnak ,Látszott,, hogy a nagybirt ok, eg ντο jel ent ő s eb b részt vállalva az álla mügyek intézéséből, folyt on _több terhet vegy en magára, ezzel párhuzamosan azonban a felségjogokra is növe kvő 1 Asztalos M. : A székelyek őstörténete letelepülésükig. Erdélyi Múzeum 1932, 135. 1.
