Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 1

TÖLTTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 29 léphessünk az új forma megértése felé. Ha ily ismert formák teljes fokozatokban rendelkezésünkre állanak, szinte természetes élményként jutunk el az ismeretlen értelméig. Hanem, fáradságosan keresgélve, — s talán teljesen sikertelenül is. A szocialitás által kialakított eljárásmódokról és formaszerkezetekről van tehát itt szó, s nem „Sinngehaltokat" hordozó „objektív szellemekről''. Az eljárásmód, a formaszerkezet csak annyiban hatékony, amennyiben a társadalomszervezet elevenen tartja. Ilyesfélekép mondja az „objektív szellem" teóriája is, -— de általában véve csak a „megélés" szükségét hangoztatva. Végeredményképen valami „világnézet-közösségben" látja a megértés, megélés garanciáját. A filozófiai szemlélet az objektív és a szubjektív szellem kapcsolódásának látja az egész folyamatot, megkerülve a szociális valóságokat. Kétségtelenül átalakította a kultúrdinamika régi, racionális-mechanisztikus elképzeléseit ; a kifejeződésben ma már nem üres technikai eszközt látunk, hanem valóban örökös „alkotást" és „utánaalkotást". Azonban mégsem szellemek találkozását. Nemcsak a bonyolult, igen fejlett kultúrában szereplő objektivációk (pl. tudományos fogalmak, vagy pl. gépek) keletkeztek sokszerűen tagozódott társadalomstruktúrák által és tarthatók „elevenen" ily mély társadalomüzemiesség által. Oly formák is, amelyeknek tartalma ma már „magától értetődő", kétségtelenül a társadalom mélyszerkezetéből képződtek ki óriáskorszakokon át. A legegyszerűbb szó is csak úgy emelkedhetett ki az ősi ösztönösség chaoszából, hogy a társadalom szinte kultuszt rendezett be a hozzá vezető formák és fogalmak fenntartására. Ha nem is éltek vele állandóan, szükségszerűen, úgy ápolták öntudatlanul is magának az eljárásmódnak fenntartására, az objektiváció módjának csodálatos, embert felemelő jelentőségében gyönyörködve. Magasabb fokon a mese, majd az irodalom tulajdonképen ilyen gyönyörűség, de a mozdulatokkal, hangokkal, valamint az anyagelbánás módszereivel fenntartott minden technikai s művészi objektiváció is. S ha ma már az élőszó természetes emberi készségként szerepel is, úgy mégis csak az emberi társadalmak általáoús^ mindig munkában levő üzemiessége tartja fenn most is. !Ha valamiként megszűnnének az emberek együttélésének legprimitívebb tagozódásai is, leszármazás, család, helyi település, stb., úgy eltűnhetnék maga a beszéd is, amely tulajdonképen nem más, mint az egész emberiség társadalomüzemének leglényegesebb objektív szerkezetisége.